Bakó Ferenc: Bükki barlanglakások (Borsodi Kismonográfiák 3. Miskolc, 1977)

II. A BARLANGÉPÍTMÉNYEK RENDSZEREZÉSE Eddigi leírásaink összegezése a Bükk hegység barlanglakásaira általános érvényű megállapításokat tesz lehetővé. Ezek az általánosítások az anyagra és földrajzi helyzetre, a keletkezés idejére, az alaprajzi beosztás számos változatára, a tüzelőberendezés formáira, a homlokzat és a belső kialakítás módjára, a barlangban lakó emberek gazdasági és társadalmi helyzetére, a lakás berendezésének lehetőségeire és a közösségi építményekre fognak irányulni. Végül kitekintünk a Bükk hegység környékéről a bennünket körülvevő nagyobb területre, keresve a szálakat, amelyek témánkat más tájakkal, más népekkel kötik össze. A Bükk déli lábánál a barlangépítmények anyaga főleg riolittufa, ritkán mésztufa és homokkő. Az anyag természete nemcsak az üreg elkészítését könnyíti vagy nehezíti meg, hanem befolyásolja a benne lakhatás körülményeit és az üreg fennmaradását, tartósságát. Bogácson a homokkőbe vájt lakások szinte mind elpusztultak, de a keményebb tufába vájtak borospinceként fennmaradtak, ma is használhatók. Amellett, hogy a barlanglakásokat valamiféle kőzetbe vágták, kialakításuk során az ember más anyagokat is igénybe vett. A homlokzat sok esetben már nem természetes kő — mint a többi kőfal —, hanem szabályosan hasáb alakúra faragott terméskőből rakott. A közfalak néhány építményen belül hasonló kőből, esetleg tapasztassál, sövényből készültek. A barlanglakások a különféle nagyságú települések szerkezetében kétféle csoportosulásban jelennek meg. Egyes helységekben dombokat népesítettek be ezek a föld alatti lakások, így Miskolcon az Avas, Egerben a Tetemvár, Tibolddarócon a Part, Felsőtárkányban a Város, Kacson a Várhegy kívül esik a régi településen, és szinte önálló egységnek hat. Máshol a patakok teraszaiban figyel39