Bakó Ferenc: Bükki barlanglakások (Borsodi Kismonográfiák 3. Miskolc, 1977)

E felett és oldalt a szikla sötét színű, minden bizonnyal füstös, amiből arra következtethetünk, hogy a lakásnak korábban nem volt kéménye, a füst az ajtón keresztül távozott és a felvételnél nem sokkal korábban korszerűsítették, látták el kéményel. A második képen igénytelen homlokzatú lakást látunk, bejárata felett deszkából öszszetákolt eresszel, ez alatt — és az ajtó felett — szintén füstnyomokkal. A harmadik képen csak aláírása érdemel figyelmet: „Egy barlanglakás, melyet már a hatóság betömetett, de a lakók újra kiásták". A negyedik kép a „barlanglakók udvara és kertje" címet viseli és csak annyi információt közöl, hogy bejáratát mély eresz védelmezi. — 1972-ben még találtunk két barlanglakást a Danyivölgy közelében: a Felső-Avas Lövei sor 554. számú „pinceház"-a és szomszédja „szappankő"-be volt bevájva. Ezek a házak azonban már a hagyományos formákból és szerkezetekből semmit sem őriztek, eléjük épített fal volt, amit cserepes féltető fedett le.

53 A Danyi-völgy és az Avas barlanglakásainak eltűnéséről semmi közelebbit nem tudhattunk meg, pedig becslések szerint ezek száma több száz lehetett. A barlangépítkezés technikája azonban új célok szolgálatában vagy pontosabban hagyományos, régi funkciók korszerűsítése során tovább él és ahol az anyag, a vulkáni tufa érdemes a megmunkálásra, ott meg is marad a közösség szolgálatában. Miskolc város területén erre két példát is idézhetünk, s mind a kettőt Tapolcán. Ilyen a középkori eredetű barlangfürdő, amit a régi forma megőrzésével, eredeti funkcióban hoztak helyre és bővítettek a közelmúltban, de ilyen a tapolcai barlangtemplom is, amit egy régi birkahodály helyén, 1935-ben alakítottak ki. (82—83. kép.) A barlangtemplom ösztönös utánérzése azoknak az egyházi rendeltetésű barlangépítményeknek, amelyekkel a Kaukázusban és Anatóliában találkozik az utazó, csak a földrajzi távolságon kívül évezredek választják el azoktól. 38