Benkő Sámuel: Miskolc város történeti-orvosi helyrajza (Borsodi Kismonográfiák 2. Miskolc, 1976)

járóknak, az elégett talajban úgy elsüllyedtek a rálépő ökrök és lovak, mintha verembe estek volna; és mikor a parasztok segíteni akartak rajtuk, segítőiket is inkább magukkal rántották, mintsem utánuk mentek. Az is előfordult, hogy az állatok teljesen elégve elpusztultak. 1739-ben a miskolci tanács jónak látta, hogy a várost ne csak árokkal vegyék körül, hanem a négy égtáj mentén űrállomásokat és éjjeli őrséget is felállítsanak azért, hogy a várost megszabadítsák az Erdélyben kitört és már a szomszédos vidékeket is megfertőző pestistől. Ebből az alkalomból szigorú büntetés terhe alatt köteleztek minden családfőt, hogy bizalmas levélben a tanácshoz kellő időben eljuttassák a hírt, ha valaki a házban megbetegedett, és hogy az e célra kijelölt tudós orvosokkal megvizsgáltassa családtagját, milyen betegségben szenved. A mindmáig meggyökeresedett szokásokat, a halottak eltemetését és a halotti szertartás elvégzését illetően nem szüntették meg, csak azt tiltották meg, hogy halotti tort üljenek. Amikor pedig a marhák között is erősen kezdett dühöngeni a vész, és ezeknek tetemei mindenütt nagy számban hevertek eltakarítatlanul (ez különösen alkalmas lehetett a pestis terjesztésére vagy legalább arra, hogy rosszindulatú lázt okozzon), egyrészt elrendelték, hogy az állatokat a városokon, falvakon, királyi utakon kívül eső helyeken kell elásni, másrészt pedig, hogy a pestisben meghalt emberek eltemetésére új, elkülönített temetőt kell kihasítani. 1744. április 28-án Miskolcon elhunyt a szent életű ember hírében álló főtisztelendő Didák Kelemen atya. Erdélyben nemes családból és katolikus szülőktől született, Szent Ferenc minorita rendjébe tartozó teológiai tanár és két ízben magyarországi tartományfőnök volt. Különösen kitűnt az Isten iránt való szeretetben, fáradhatatlan volt a hit terjesztésében, az eretnekek megtérítésében és a bűnök kiirtásában. Szakadatlanul böjtölt, virrasztott, sanyargatta testét és az elmélkedésben annyira elmélyedt, hogy a hosszas imádkozástól, s a módtól, ahogy a földön arcra borulva imádságait végezni szokta, homlokán bőrvastagodás támadt. Alázatosságáról, türelmességéről, egyéb erényeiről és jó tulajdonságairól is nevezetes volt. Koporsóját Erdődi Gábor gróf egri püspök őkegyelmessége saját pecsétjével pecsételte le. Hamvai a főtisztelendő minorita atyák kriptájában nyugszanak. Az 1746-ban, június 2-án dél körül keletkezett heves tűzvész lángba borította a piac egyes házait, meg a Pap-szer utcán, az Avas hegyen és a Jésus-kútjánál fekvő borpincék nagy részét. 1778-ban, június 29-én a várost új áradás sújtotta, mikor a Petze patak hirtelen széltében-hosszában kiöntött, úgy, hogy e város polgárainak kára akkori becslés szerint messze túlhaladta a 13 156 rénes forintot.