Benkő Sámuel: Miskolc város történeti-orvosi helyrajza (Borsodi Kismonográfiák 2. Miskolc, 1976)

XIV. § A SZÜLŐK, AZOK SAJÁTOSSÁGAI, MÜVELÉSÜK; Arról, hogy mily meggyökeresedett hibás eljárással szüretelnek, és hogyan tökéletesíthetik módszerüket Bacchus bejárt csaknem minden városunk melletti dombot, és beültette őket fehér szőlővel. Ezek közül néhányat száznál is több évesnek tartanak, azonban annyira különböznek egymástól, hogy akárcsak egy szőlővidéken is több mint kilencven különböző névvel jelölt fajtát lehet megkülönböztetni. Elsőrendűnek számítanak a következő elnevezésűek: Sory oldala, Kökötő, Kis-köves, Magas-hegy, Nádas-tú, Nagy és Kis Csermök, Szent-György, Forgó, Ernyő, Nagy és Kis-Ágazat; Másodrendűek: Nagy, és Kis-Komlós, vagyis Fark, Csabai hegy, Nagy és Kis-Rusin, Győri-ódái, Szarka, Kerék-hegy, Császár, Pápa, Beteg völgy, Bábonyi bértz. A város nagyobb szőlőit ilyen módon telepítették és művelték: A levágott oltóágakat ősz idején idehozták, a talajt felforgatva a földbe szúrták és a következő évben, mikor már tőkéje lett, a fölös ágakat levágták. Eközben a közelében levő növényektől, melyek elveszik a nedvességet, a földet legalább háromszor kapával megtisztították, és tél közeledtével ismét földdel borították, nehogy a tőkéket a jeges szél, vagy fagy kipusztítsa. A tél elmúltával — Szt. György ünnepe körül — miután a szőlőtőkéket ismét kitakarták és elhalt részeiket, vagy haszontalan hajtásaikat lemetszették, és gyöngéd kézzel megkapálgatták (hogy a rügyeket, melyek a tőkék tetején vagy oldalán már-már kipattantak, és magukban hordják a leendő vesszők csíráit, meg ne sebezzék), karókat szögeztek le, hogy azok majd Pünkösd ünnepe után megfelelőbb támasztékot nyújtsanak az akkor már eléggé kifejlődött szőlővesszőknek, amikről előbb már levágták fölösleges ágaikat, leveleiket, kacsaikat. Ekkor újonnan megkapálták a tőkéket, a többit az aratás idejéig a természetre bízták, s mikor az eltelt, lemetszették a lecsüngő, fölösleges ágakat, a messzire elágazó szőlőhajtásokat ismét karóhoz kötötték, újból megkapálták, és ezt a műveletet a negyedik évig ismételték; ha közben észrevették, hogy a szőlő nem fog teremni, megtrágyázták. A negyedik évben az így művelt veszszők megtermettek a remélt fürtöket, vagy bogyókat, ezeket azután október hónapban, mikor megértek, a korábban leszedett szőlőfürtökkel és megaszalódott szemekkel együtt a szüretre készíttetett edényekbe (puttón) összegyűjtötték, ritka szövésű zsákokba rakták, majd a szőlőt az e célra kiválasztott erős férfiak (megfelelő kádban) kitaposták. A taposó kád alján lyuk van, melyen át a kipréselt must az alája tett másik kádba folyik, ebből gyűjtik hordóba; de a hordót nem töltik meg teljesen, és nem zárják le légmentesen, hanem a hordó szájánál egy kis légzőnyílást hagynak, hogyha erjed a bor ne folyjon ki az egész must, vagy ne repedjen szét a hordó. A taposással kisajtolt szőlőt préssel ismét kinyomták, ez a must már tisztább, de fanyarabb lett. Az így kétszeresen kipréselt szőlőnek a maradékából vagy borszesz lett, vagy a hizlalásra szánt disznóknak ve-