Benkő Sámuel: Miskolc város történeti-orvosi helyrajza (Borsodi Kismonográfiák 2. Miskolc, 1976)

dására is bőven lesz hely az istentisztelet elvégzésére. Egyébként ebben a pereskedésben, amelyet a magas királyi helytartótanács ruházott rá a Nemes Borsod vármegyére, a nevezett megye tanácsülésén a tisztelendő minorita atyák nyerték meg a pert. Ez a magyarok szívében halhatatlan emlékezetű VI. Károly király befolyására történt. A király ugyanis azon fáradozott, hogy a római katolikus egyház helyzetét kicsiny lélekszám növelésével és az egyházból kilépett emberek visszavezetésével javítsa, e gyógymódok között- fődolognak tartotta a klastromok emelését, és azokban a különböző vallásos közösségek megőrzését; ezért azután a vitát képező Eris almáját, amire a tisztelendő minorita atyák tartottak igényt, ő Szent Felsége egyház javadalmai ajándékozási hatalma alapján, tekintetes Revitzki János aligazgató útján, 1729. április 26-án a visszatérhetési jog szerint visszaadták a tisztelendő minorita atyáknak. Ennek a figyelmeztetésnek az időpontjában Szőlősi János albíró az akkori főbíró, Boldisár Zsigmond előtt ilyen tartalmi beszédet tartott a minorita atyák számára való hely kijelöléséről: „Nemes Boldisár Zsigmond urat, Miskoltz koronabirtokhoz tartozó királyi városának főbíráját, és őáltala az egész tanácsülést, s Miskoltz város egész közösségét nemes és nemzetes Revitczki János, aki a kincstári ügyek aligazgatója és az Apostoli Szent Korona királyi ügyésze, s ez ügyben kormánybiztos, bíróilag figyelmezteti a következő kérdést illetően: Mivel a fent nevezett város elég világosan ismeri Ö Szent Felségének, mindnyájunk kegyes urának jóságos rendeletét arról, hogy az egykori — a Boldogságos Szűz Mária Mennybemenetele tiszteletének szentelt — elhagyott eklézsiát jelölte ki ebben a városban az assisi Szent Ferenc rendjébe tartozó tisztelendő minorita atyák számára, a körülötte levő részekkel együtt, és külön területet adva a szerzetesi ház és a hozzá szükséges kert számára; és bár ennek a jóindulatú rendeletnek az által már eleget tettek, hogy teljesen átadták a kijelölt részeket, és az azt követő területfelmérést is elvégezték, mégis hátra van még, hogy azoknak az embereknek, akiknek házacskájuk van a kimért területen belül, kapjanak a törvényesen beruházott összegnek megfelelő kielégítést, — és így teljesen hajtsák végre Ő Szent Felsége kegyes akaratát és rendeletét. Az egyiket a föld legfőbb fejedelmének és természetes urának járó tiszteletteljes alattvalói hűség alapján, a másikat pedig az egyenlőség és a méltányosan osztó igazság szerint hajtsák végre. Ha pedig a fentemlített város az előrebocsátottakat nem teljesítené azonnal, a kárpótlások kiegyenlítését pedig közvetve vagy közvetlenül a királyi pénztárra hárítaná, ez ellen ünnepélyesen tiltakozik a helyettes igazgató úr, a Szent Korona ügyésze, s az előbb említett ügy kormánybiztosa. Ezután arról beszélt, hogy — ha közvetve is — mégis szándékosan (az ismételten beadott hivatalos kérelmek halasztgatása révén) szembe mernek szállni a jóindulatú királyi paranccsal; és ha ez üggyel kapcsolatban itt, jelenlétében nem intéződnek el az előbbiek, fenntartja azt a jogát, hogy a megérdemelt törvényes büntetést rója ki egyenként mindenkire, a bíró úrtól kezdve az utolsó ta2 nácstagig. Akkor pedig, mivel ilyen módon a kárpótlások kifizetését