Dobosy László: Várak, várhelyek és őrhelyek Ózd környékén (Borsodi Kismonográfiák 1. Miskolc, 1975)

Védelmi rendszere. A vár egészen kis méretű, csekély védelmi erővel rendelkező megerősített hely lehetett. A Szuha-völgyéből a Sajó-völgyéhe átvezető középkori út ellenőrzésére megfelelhetett. A gerinc két oldalán a meredek hegyoldal nyújtott természetes védelmet. Délkeleti irányban, ahol viszonylag lankásan ereszkedik le a gerinc, egy 10 m hosszú lemetszést látni. Északnyugati irányban a hegygerinc menedékesen folytatódik felfelé. Ezt egy ároklkai átvágták, melynek mélysége most 3 m, szélessége 5 m. Az árok középső részéről a külső partra dobálták ki a földet. A keleti oldalon rendszertelenül, halmokba van dobálva. A vár területe egy egéstz kis erődítésre mutat, kisebb jelentőségű, rövidebb időre szóló megerősített hely lehetett. Sajógalgóc — Galgóci vár A legtöbb szakirodalom megemlíti. Elsőként a Vasárnapi Újságban találtam meg a publikálását/''

1 Pesty Frigyes által összegyűjtött Helységnévtárban ezt találjuk: ,,A Vártető hajdan földvár. Ezen rablóvár birtokosa Walgatha volt, ki sokáig rettegtette a vidéket."

45 Borovszky Samu arról értesít bennünket/'

11 hogy 1457-ben Komorovszky és Valgata elfoglalták Galgócot, ahol kőből épített rablóvárat emeltek maguknak. 1458-ban Roz« gonyi Sebestyén elől sikerült Komoróczkinak elmenekülni a vadnai harcokból és Galgócon vonta meg magát. 1459-ben a fiatal Mátyás király személyesen vonult Galgóc alá, s azt sikeresen el is foglalta. Klein Gáspár szerint Mátyás hadai 1458-ban foglalták el a várat/'

7 Csánki Dezső''* és Ferenczi lmre

V) is huszita erősségnek írja. Könyöki József az elpusztult várak között sorolja fel.

50 Gömör vármegye történetében

5

' és Leszih Andor írásában"'-' olyan huszita erősségként ismertetik, melynek ma már alig van nyoma. Gerö László szerint''' alapfalak maradványai vannak.

54 Fekvése. Sajógalgóctól délre, a község mellett fokozatosan emelkedik ki a 262 m magasságú Várhegy. A hegytető alakja közelítőleg négyzet, északnyugat—délkeleti irányban kissé elnyúló. Keleti irányban a Galgócpatakhoz, déli irányban a Sajó völgyébe ereszkedik le. Nyugati irányban egy szűk, keskeny hegygerinccel csatlakozik a szomszédos hegyekhez. Déli irányban meredeken ereszkedik alá (25. kép). A hegy többsége bokros legelő. Az északi oldal alsó része gyümölcsös és kaszáló. A déli oldal erdővel borított. Régebben az alsó részen szőlő és gyümölcsös volt. Ugyanitt, a múlt század végén szénbányát nyitottak, s rövid ideig bányásztak is. A régi tárna most beomolva látszik. A keleti oldal aljában temető van. A hegyvonulat üledékes, agyagos homok. A vár területe. A vár a hegygerincből 2—3 m-re kiemelkedő kúpra épült. Északnyugat—délkeleti irányú tengelye kb. 26 m, az északkelet— délnyugati kb. 15 m. Bokrokkal, fákkal sűrűn benőtt terület. A felületén kisebb-nagyobb, egyenetlen bemélyedéseket lehet látni. A délkeleti részen 3