A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1906/7. évi évkönyve (Miskolc, 1909)

Az 1906-7. évi gyarapodást a bizottság jelentésében ismertettem. A kelta pénzek révén foglalkoztam a borsodmegyei kelta pénzek kérdésével is s a Numizmatikai Közlönyben (1908 III. füzet) erről megjelent közleményemet következőkben van szerencsém ismertetni :*) Borsod vármegye földje az őskor legrégibb idejétől kezdve lakott volt. A Herman Ottó által ismertetett miskolczi paleolit kőszakócák, az 1905. évben szintén Miskolcz területéről előkerült diluviális kőeszköz, végül a dr. Kadic Ottokár által, a Miskolcztól nem messze eső hámori völgy Szeleta barlangjából, kétségtelenül diluviális rétegből kiásott paleolitos kőszerszámok egész sorozata, — most már kétségbevonhatatlanul beigazolják azt, hogy a diluviális ember Miskolcz környékén tényleg élt. A kő- és bronzkori régiségleletekről és telepekről vezetett térkép mutatja, hogy úgy a Bükkhegység, mint a megye sík része sűrűn lakott föld volt az őskorban is. A folyók mente, a településre alkalmas dombos vidék, a földvárak emelésére s zárt erődítések készítésére szinte önként kínálkozó magasabb fekvésű doaibok, hegyek arra késztették a természetnyujtotta előnyöket nagyon is kihasználó ősi népeket, hogy itt megtelepedjenek. A telepek sűrű sora alkalmas a vaskori kelta népnek is. Úgy látszik, fel is használták a meglevő készet, különösen a megye dombos vidékein, a Bükk völgyeiben és lejtőin, amely vidék jobban meg is felelt életmódjuknak, legfőképen pedig foglalkozásuknak. A megye területe egészben még nincsen rendszeresen átkutatva, csak a nagyobb telepeket ásták fel, de úgy ezekből, valamint a szórványosan előkerült leletekből megállapítható az, hogy a kelták különösen a Bükk vidékein tanyáztak. Az itt bemutatott térkép (1-ső ábra) tanúbizonysága szerint a kelta leletekről megjelölt helyek körülölelik a Bükköt, a domboldalas, völgyes tájakon. (Szendrőn bronz markolatú vastőrt, meghajlított vaskést találtak; Szuhogyon nyílhegyeket; Sajókazán összegörbített vaskardot, stb.; Upponyban aranysodronykarikákat, dísztűket, lemezeket, sodronyokat, aranyláncot; Radostyánban összehajlított vaskardot, vaskést, 2 lándzsát, grafitmázas edényt ; Szirmabessenyön vaskard részleteit, lószerszámokat, vaskéseket, tűket, karikákat, pastákat stb.; Tardon vas fibulákat, karperecet, késeket, kardot, hüvelyrészt stb.; M.-Kövesden agyagedényeket; a szihalmi földvár felsőbb rétegeiben vaskéseket stb.) A kelta régiségleletek zöme tehát a Bükkhegységre esik. Ezt az itt tárgyalás alá kerülő éremleletek is igazolják, valamint a földvárak és erődítések is, amelyek, ha az őskorban készültek is, a kelták által bizonyára használatba vétettek. (Meszesi föld-erőd; ládbessenyői őrce ; balajtsápi várca ; borsodi földvár; felsőnyárádi kis és nagy őrhegy; upponyi földvár (és Gedevár?); a Sajókazincz közelében levő Korcsolyás földvár; felsőkelecsényi őrhegy, diós1. ábra. (A Numizmatikai Közlönyből.) *) Ugyancsak a Numizmatikai Közlönyben ismertettem Máhr Pál gyűjteményét ; a miskolczi iskolák érmeit; a múzeum 1907. évi gyarapodását; a léhi leletet; a kolozsvári régészeti tanfolyamot s behatóbban a vidéki múzeumok éremgyüjteményeinek kérdését és állapotát.