A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1906/7. évi évkönyve (Miskolc, 1909)

győri földvár; óhutai Nagysáncz; aranyosi halomvár; tapolczai leányvár; sályi latorvár; kisgyőri halomvár; ábrányi halom; novaji földvár; szihalmi földvár stb. stb.) A fent említett kelta leleteknek ezen földvárakhoz való közelsége támogató adat feltevésemhez. Göhl Ödön, a Magyar Nemzeti Múzeum éremtárának őre, a Numizmatikai Közlöny szerkesztője a kelta kotinusokról írott alapvető tanulmányaiban állapította meg, hogy a Felsőmagyarország területén lakott kotinus néptörzs Borsod vármegyét, közelebbről a Bükköt is lakta. Az ókori írók feljegyzései, az éremleletek, vagyis az ókori írók által leírt s kotinus kelták lakta földnek mondott területen következetesen előforduló és jellemző típusú pénzek kétségtelenül beigazolják Göhl Ödön következtetéseit és csak ismétlésekbe kellene bocsátkoznom, ha az általa felhozott adatokat Borsod megyére is akarnám vonatkoztatni, vagy a már egyszer elfogadott tételt újra igazolni. Tény az, hogy ez a terület bele volt ékelve a felsőmagyarországi kvád és koisztobókus néptörzsek földje közé, sőt, mint alább rámutatok, a Bükkhegység, a nagy magyar alföld felé egyik határpontja lehetett a kotinusok földjének, mert nincsen adatunk arra, hogy a Bükktől keletre és délre eső síkon kotinus pénzeket találtak volna, de arra igenis, hogy a koisztobókusok pénzeit a megyében, tehát e szomszédos területen megtaláljuk, hová bizonyára a kereskedelem révén juthattak. A gallus nyelvet beszélő kelta kotinusok a Krisztus születését megelőző század első felében nyomulhattak be Felső-Magyarország területére s Krisztus sz. u. 175 —180-ig maradtak itt meg, mikor a markoman háborúk idején M. Aurelius (161 — 180) pusztítja ki őket, mert kijátszák a rómaiakat, elállanak a búrokkal és jazigokkal együttesen felajánlott szövetségtől s a rómaiak által reájuk erőszakolt vezérük, Tarnntenius Paternus ellen fordulnak. A kotinusok vasbányászattal foglalkoznak és nagy mesterei a fegyverkészítésnek. Ezekkel szolgálják szomszédaikat, úgy a kvádokat, mint a jazigokat s így maradhatnak meg békességben közöttük. Nem a síkon, de legnagyobb részük erdős-hegyes vidéken lakik. A Bükkhegység e vasat bányászó és fegyvergyártó kelta népnek fölöttébb alkalmas terrénum lehetett. (Borsod megyében a Rudabányán, Upponyban, Nekézsenyben, Tapolcsányban, Telekesen található vasérceket ma is nagy mértékben bányásszák.) Lássuk már most a pénzeket.*) Óhuta, bent a Bükkben, úgy látszik központja e pénzek lelőhelyeinek, honnan már 1849-ben egy nagyobb lelet, (376 drb.) került herceg Windisch-Graetz híres gyűjteményébe, — s ahol évek óta mindig kerül elő egy-egy darab kotinus kelta pénz. Az óhutaiak mindig hoznak be a miskolczi ékszerészekhez egy-egy ilyen ezüst pénzt, melyeknek típusa egy és ugyanaz, legfeljebb a ló feletti pontokban van némi kis eltérés, vagy a súlyokban. (2. ábra Súlya 11 "45 gr.) Hogy ezekből az igen jó ezüsttartalmú pénzekből mennyi került a lelhely megnevezése nélkül eladásra, vagy beolvasztásra, azt nem tudom, de hogy a pénzeket ott rendszeresen találják, azt, — évek óta figyelemmel kísérvén a dolgot, — állíthatom. Itt jegyzem meg, hogy Óhutáról eddig csak egyetlenegy olyan rendes típusú pénzt ismerek, amelyik nem kotinus jellegű. (3. ábra. Súlya 12-05 gr.) Ennek hasonmása egy Miskolczon talált pénz ; súlyuk is egyenlő. (12 gr.) Kotinus típusú pénzt Óhután (hg. Windisch-Graetz lelete 376 db; a Borsod Miskolczi Múzeum éremgyüjteményében van 3, az itteni főgimná*) A pénzeken látható ábrázolások rövid magyarázatául csak annyit említek meg, hogy a kelták nagyrészben II Fülöp macedóniai tetradrachmáit utánozták. Ez eredeti minta, melyhez még az itt 6-ik ábrában bemutatott pénz hasonlít a legjobban, egyik oldalán Zeus fejet, másik oldalán pedig egy lovas alakot mutat. A kelták utánzatain ez természetesen elkorcsosodik. A 6-ik kép után a 3-ik számú pénz már romlást mutat s a lovast csak pontok jelzik, az 5-ik számú pénzen a ló inkább egy tyúkhoz hasonló, míg a kotinus pénzeken (2. és 4. kép) a Zeus fej helyett egyszerű dombos dudorodás van. Az egyes kelta törzsek e sajátos és jellemző utánzatai mellett vannak azonban olyanok is, melyek nem II. Fülöp pénzeit utánozzák, de önállóbb képeket adnak.