A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1906/7. évi évkönyve (Miskolc, 1909)

„Amit ádáz ellen elvett, Vegye vissza azt e nemzet. Unokáink nyolcadmagra Induljanak "napnyugatra!" Azután a sírba hajlott Vele együtt sok hún bajnok. Majd fölkelti rémes álma, Zuárd rabonbánnak árnya. „Kelj föl és jer segítségül, Űzd el a vészt székelységrül. Elhullottunk már sok százan, Végveszély a kis hazában !" Csaba fölkel, hajt a szóra, S még ezer holt ül a lóra. Megindulnak fönn az égen, Látszik útjok szép fehéren. Ví a székely, mint oroszlán, Kardcsapásit egyre osztván. De a kis nép csak fogy egyre Néz az égre esdekelve. Látja, onnan földre szállnak Bajnokai hún Csabának. Velük együtt harcba menve Halált szórnak az ellenre. Aztán újra, honnan jöttek, Fölszállnak az égi jöttek. Mennek fönn a tiszta égen Sírjaikba békességben. Néz a székely még az égre, Kék egen a fehérségre. Lovak nyoma, ő jól tudja, Lett a neve : hadak útja.