A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1906/7. évi évkönyve (Miskolc, 1909)

agyontiporja, még csirájában elfojtja. S ahol nincs szabad gondolat, nincs érzésbeli hevület a szabad sajtó útján és által : ott minden van, csak igaz és szabad, független és valóban nemzeti élet nincsen ! Nincsen, mert a lelkek mélyén rejlő gondolatok, a szívek rejtekeiben elhúzódott érzések nem jutván kifejezésre : haladás, fejlődés, erősödés nincs biztosítva s az élet álom-élet, a mozgás tengéleti s a működés tessék-lássék. Ellenben ahol a gondolatok gondolatokkal csatáznak, felfogások felfogásokkal küzdenek, a jónak a jobb, a célszerűnek a célszerűbb üzen hadat s ahol az érzések, mint viharfellegek, tüzet ontanak, hogy világosság, fény, melegség támadjon, ott az élet való élet, a fejlődés fokozatos, a haladás biztosított s a működés célhoz juttató, amelyről Árpád utódainak, Nagy Lajos daliás ideje örököseinek, Bécsverő Mátyás után sóhajtozó magyaroknak s a Rákóczi és Kossuth szellemével örökre megtermékenyített magyar lelkeknek soha sem lehet lemondaniuk, vagy ha lemondanak : akkor lemondtak a hazáról is, a nemzetről is és mindenről, ami szent, örök és isteni! * * Ilyen jelentősége van m. t. ünneplő közönség az 1848 március 15-iki első vívmánynak ma is, 59 év multával : a sajtószabadságnak, amelylyel meg lehetett s meg is kellett indítani a márciusi mozgalmakat s amelylyel meg lehet s meg is kell őriznünk mindent, ami az 1848-as eszméknek célja, vagy legalább is törekvése. Ez a jelentőség, amelynek alkotmányos politikai vonatkozása mellett egyszersmind erkölcsi is van, napról-napra növekszik és erősbödik annál az oknál fogva, hogy az idők változásaiban a szabadságnak nem szabad változást szenvednie s a szabad sajtónak fogalma semmiféle politikai vagy társadalmi pártalakulástól függővé nem tehető, A szabad sajtó nem párt, nem irányzat, nem üzlet, nem vállalat szolgálatában álló valami, hanem az igazságnak, az általános emberi jónak s itt e magyar földön : a magyar nemzeti eszméknek s céloknak a hívatott s kötelezett szolgája, amely élő lelkiismeretként tartozik szólni és ítélni, amelyet csak gonosz lelkek s kezek vásárolhatnak meg s állíthatnak csatatűzbe a nemzeti törekvések ellen. A magyar szabad sajtó a leghatalmasabb és legerősebb ellenőr abban, vájjon a nemzedékek igyekeznek-e mindazt megvalósítani, amit 1848-ban kívánt a magyar nemzet s amit még mindezideig el nem ért?! A magyar szabad sajtó ott áll a törvényhozás palotájának kapui előtt s hirt ad, hírt visz arról : munkálják e a haza javát, a nemzet boldogulását, akik honatyák ? Várja s ítélettel szól: vájjon kezdődik-e már a munka a magyar nemzeti eszme tökéletes diadaláért, meg van-e már vetve az alap s biztosítva van-e a jövendő 59 év multán a magyar nemzeti hadsereghez, amely a magyar alkotmányra tesz esküt s nem áll szolgálatában idegen parancsnak s hatalomnak? . . . Várja s ítélettel szól : vájjon jön-e hát az az idő, amelyben a magyar nemzeti bank s a magyar gazdasági függetlenség többé kétségbe nem vonható ? Várja s ítélettel szól : lesz-e hát a magyar nyelvnek föltétlen s teljes uralma s tökéletes jogegyenlőség vallási s polgári tekintetben ? És várja s ítélettel szól : jön-e az idő, amelyben valóra válik az imádság : isten áldd meg a magyart, amely sokat küzdött, csatázott s minden órán várhatja a földi mennyországot?! . . . Sőt nemcsak a törvényhozás palotájának kapui előtt áll őrt a szabad sajtó, hanem őrt áll minden e magyar földön lakó embernek lelke s szíve előtt is, hogy szóljon és ítéletet tartson ama törvény szerint: az igazságért légy kész meghalni, mert az igazság halottaid közül is feltámaszt ! Sőt itt áll ezen az ünnepélyen is bíróként a szabad sajtó, nem egyes emberekben, nem újságírókban, nem az írókban, hanem abban a szent érzésben, amelylyel ünnepelni tartozunk e mai napon!