Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Vécsey János: Dayka Gábor élete és költészete

Ne feledjük, hogy e verseket több mint 110 évvel ezelőtt írta Dayka, akkor, amikor még a nagy nyelvújítási harcot meg sem indította Kazinczy és a magyar nyelvi és költői stilus ki nem forrott. Óh, ne kicsinyeljük a nemzet költőit, íróit. A valódi költők épp oly hivatott munkásai a nemzeti nagyságnak, mint az államférfiak, vagy hadvezérek. Széchenyi, Kossuth és Deák mellett Vörösmarty, Petőfi és Arany épp oly fényesen tündöklő csillagok hazánk egén. S ahol ily nagy szellemek munkálják a nemzet javát és növelik hírét, az a nép bátran és büszkén tekinthet a jövőbe. A mi szeretetreméltó Daykánk nevét Kazinczy emelte ki az örök feledés homályából, ő helyezte őt, és méltán, a nemzet Pantheonjába. Amint a nagy mester 1801-ben fogságából kiszabadult s hírét vette a lesújtó szomorú hírnek, hogy barátja nincs többé, mindjárt lépéseket tett, hogy Dayka emlékét munkáinak kiadásával megörökítse. Sok fáradság s nehézség után ez végül 1813-ben sikerült. Újhelyi Dayka Gábor Versei azóta több kiadást is értek. Emlékét őrzi még az ungvári főgimnázium kebelében levő Dayka-önképzőkör, mely évenként emlékünnepein újítja meg egykori magyar nyelvtanárának emlékezetét s többször tett kísérletet egy hozzá méltó szobor alapjának összegyűjtésére. Városunk is megemlékezett róla, mert az utcák új elnevezése alkalmával elnevezett egy közt — Dayka Gábor-utcának. Közművelődési egyesületünk is tett lépéseket Dayka szülőházának kipuhatolása iránt, bár sikertelenül. De talán némi sikerre vezetne az a mozgalom, mely hazafias kegyelettel és áldozatkészséggel elősegítené a Dayka-szobor felállítását s így nagy költőnk emlékét méltó formában megörökítené a késő utókornak. Az irodalom és közművelődés egy nyomon halad. Pártoljuk e kettőt. Ez hazafiúi kötelességünk.