Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)
I RÉSZ - Vécsey János: Dayka Gábor élete és költészete
nemesség latinságával s a városok németségével. Az idegen nyelvek térfoglalása valósággal kétségbeejtette a nemesebb lelkeket, kik a hatalom nyomása ellenére sem inogtak meg anyanyelvük iránti vonzalmukban. A magyar szó kiszorult a nagy urak kastélyából, s mint a magyar tánc, a gyönyörű magyar népzene helyét a középosztályban a menüetté és gavotte s az idegen verbunkos zene foglalta el, úgy ő is a kisnemesség és a munkástömegek szerény hajlékába húzódott. Amint akkor két nemzet, úgy kétféle magyar nyelv is volt : az urak nyelve, telve idegen szavakkal, melyet a paraszt alig értett meg, s a népies magyar nyelv, a maga eredeti tisztaságában, melyre meg az úr nézett szánalmas mosolylyal, De az egyesülés folyamata még Mária Terézia korában megindult. A magyar nemes testőrök, élükön Bessenyeivel hévvel karolták fel a hanyatló nemzeti nyelv ügyét, s enélkül a politikai eszmények diadalra soha sem jutottak volna. Ők képviselték az új kort, az ifjúságot, a haladást, a műveltséget. A kalapos király erőszakossága, a németesítő rendelet még inkább szitotta a gyuladozó tüzek lángját. S akik eddig csak kedvtelésből áldoztak a honszerető múzsa oltárán, mint Ráday és Orczy, nyiltan a nemzet elé lépnek. Megszólal a német születésű Rfijnis, hisz nem a születés teszi a magyart, hanem a szív, mely becsüli és szereti azt a nemzetet, melyhez születésénél fogva az örök Gondviselés kapcsolta. És megszólal a lelkes piarista Dugonics, ki romlott nevével, de romlatlan arany szívével hirdeti a faj szeretetet, mert regényeiben minden, ami fényes, szép és nemes — magyar; minden, ami megbélyegző, rút és nemtelen — idegen ; hadd lássa a korcs ivadék, hogy világ végéig nincs párja a magyarnak. És ott a jó öreg Ovadányi, ki olasz származása mellett — a magyarság eszményképe, megtanít minket, hogy — magyarok legyünk; visszahódítani törekszik az idegenbe tévedt magyar nemzetet. S a nemzet felriad. A főrangúak is töredelemmel beismerik, hogy a haza romlásának maguk voltak eszközei. Kazinczy Ferenc örvendezve lelkesül, hogy feléledt a nemzet és ismét a magyar beszédben gyönyörködünk.
