Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Vikár Béla: Szűcs Marcsa népballadánk eredete

SZŰCS MARCSA NÉPBALLADÁNK EREDETE. Irta és 1906 február hó 25-én előadta: VIKÁR BÉLA. I. 1896 telén a Bükk aljában, Heves megyében, gyűjtöt­tem népdalokat özvegy Erdődy grófnő birtokán, a csincsei tanyán. Onnan átrándultam fonográfommal a borsodmegyei Mezőcsáthra. Ez a kis város, meglehetősen elszigetelt hely­zetével, tiszta magyar lakosságával sokat igért a gyüjés szempontjából. Több napot töltöttem ott, felkutattam a dalolni tudó öregeket, de bizony az eredmény, legalább eleinte, nagyon kevéssé elégített ki. A régi dalok kimentek volt a divatból, a daloskör, négyes hangra, évek óta virágzik és sikerrel terjeszti a legújabb sütetű, sokszor legkevésbbé magyar ízű úgynevezett népdalokat. Egyszerre azonban nagy örömömre azt hallom, hogy tudják ám ott Szűcs Marcsa tör­ténetét is többen, sőt hogy ez a Szűcs Marcsa ott élt a városban, odavaló leány volt s ott halt meg 1822 körül. A hagyomány szerint kedvese ütötte agyon féltékenységből, azután beledobta a város határán kívül lévő kútba, ott talál­ták meg utóbb a leány holttestét. S a mi még jobban és örvendetesebben lepett meg, az az volt, hogy állítólag a leányról szóló dalnak is odavaló ember volt a szerzője, néhai Uj Péter ; ő írta nyomban Szűcs Marcsa halála után, tőle tanulták meg kortársai s terjedt el azután másfelé is a dal. A legkedveltebb magyar népballadák egyikéről lévén szó, természetesen nagyon érdekelt a dolog, annyival inkább,

Next

/
Oldalképek
Tartalom