Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Miskolczy Simon János: Szerelmi históriák a régi Miskolc világából

csak pár éves leheteti így a bűnbeesés idejében még nem sokkal haladhatta meg a 30 esztendőt. Foglalkozásáról nincs értesülésünk. Hogy feleséges ember volt, azt az ellene hozott Ítélet minősége bizonyítja. — Gyermekeiről nincsen említés téve az írásokban. A családot egyik testvérbátyja terjesztette tovább, kinek utódai javarészt ma is az ősi fészekben, a Bükk lábánál fekvő Kondó faluban élnek közepes sorsban. A család egy másik tagja, Kiss József, a mult század hetvenes éveiben ugyancsak Miskolc város főbírói székébe emelkedett. Kevés híja, hogy ez is életét nem veszítette a város szolgálatában. Csakhogy egy kicsit más körülmények között. 1862-ben, az elnyomatás idején ugyanis Jekelfalussy Lajos miskolci főbíró, Éles János albíró és Kiss József — akkor még főjegyző — összeütközésbe kerültek az itteni császári biztossal. Emiatt mindhármukat Kassára kisérték s ott haditörvényszék elé állították. Csak véletlen szerencse, hogy kikerülték a halált s csupán börtönbe zárattak, Kondai Kiss Mihály uram főbírósága idején is nehéz idők jártak. A törökjárás nemrégiben ért véget, de a kuruclabanc világ javában állt s pusztító viharai mindjobban kezdtek kibontakozni. Az ellenséges csapatok egymást érték városunk falai közt. A védtelen lakosságra rengeteg hadi sarcot róttak pénzben és élelmiszerekben. S ha a polgárság képtelen volt fizetni, a városi magisztrátus s első sorban a főbíró szorult érte. Nem egyszer kínpadra vonták vagy elhurcolták s mindaddig súlyos rabságban tartották, míg a hadi sarc a város részéről be nem folyt. Ily körülmények közt természetes dolog, hogy a városbírói állásnak nem volt valami csábító varázsa. A tekintélyesebb polgárok ugyancsak huzalkodtak tőle, úgyannyira, hogy a városi tanács utóbb 200 magyar forint büntetést szabott arra, aki — megválasztatván — nem fogadta el e hivatalt. És sokan a váltságdíjat is szívesen megfizették, csakhogy meneküljenek az ekszponált állástól. 1686-tól kezdve pedig már a díj lefizetésével sem lehetett alóla kibújni. Kiss Mihály uramnak csodálatosképen nem a háborúk viharai okozták veszedelmét. »Keresd az asszonyt!«