Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Recht Sándor: Mozartról

sohasem élvezhette rengeteg munkásságának gyümölcsét s azt a zavartalan elismerést, amit feltétlenül megérdemelt, de egyrészről mások kapzsisága, midőn az ú. n. jóltevők és maecenasok kizsákmányolták nagy tudását és ragyogó hírnevét potom koldusgarasért, másrészről az irigység melylyel emelkedő csillagát elhomályosítani, minden igyekezetét meghiúsítani igyekeztek rosszmájú kortársak és „jó barátok." De legnagyob ellensége ő voli saját magának. Nem azért, mert kíméletet nem ismert maga iránt, nem mert erején felül dolgozott s a munka valósággal elégette, de mert túl ideálisan fogta fel a barátság, a kötelességtudás és az emberszeretet eszményeit. 1787-ben Prágában először adták elő Don Jüant, a siker óriási volt, ami újra és ismételten megállapította zeneszerzői s különösen operaírói hírnevét. Midőn Prágából Bécsbe visszatért, vette hírül Glucknak, a nagy zeneszerzőnek, halálát. Azt hihette, s méltán, hogy most majd reá jobb idők várnak, remélte, hogy Gluck helyére őt fogják meghívni. József császár alighanem megneszelte Mozart vágyát, hogy Bécsből el s jobb pozícióba jusson, kinevezte kamarazenészének s adott neki 800 frt évi fizetést. Keserű humorral írta Mozart az elismervényt rejtő borítékra: „Amit produkálok, azért sok, amit tudnék teremteni — nagyon kevés." És mégis, mikor Poroszország királya személyes találkozásuk alkalmával meghívta udvari karmesterének, e szavakkal hárította el a tisztséget : „hogy hagyhatnám ott az én jó császáromat." Milyen kár, milyen vétek s milyen helyrehozhatatlan hiba volt, hogy ő olyan jónak találta az ő császárját, akinek az udvaránál és uralkodása alatt semmi jóban, még valódi megbecsültetésben sem volt része. Gyermekkorában háromszor is beutazta Német-, Olaszés Franciaországot, mindenütt óriási feltűnést keltve csodás játékával, szerzeményeivel és rögtönzéseivel. Fejedelmek s a népek ezrei hódoltak előtte s körülvették virággal és pompával minden lépését. De addig csak, míg gyermek volt Midőn a felnőtt férfinak szüksége lett volna arra, hogy gondtalanul élhessen teremtő szenvedélyének, a királyok, a főpapok s mindazok, kik a gondtalan életet biztosíthatták volna, eltűntek s nem maradt egyéb, mint a mindennapi