Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Vikár Béla: Szűcs Marcsa népballadánk eredete

után házasságra lépett és a földi igazságszolgáltatás sújtó kezét valahogy (ki tudja, hogyan) elkerülte. Hogy lelkében mégis megbűnhődött a gyilkosságért, arról tarjáni Uj Péter közlése után alig lehet kétség. Egyébiránt Bodolayval magam is azt vélem, hogy az elősorolt adatok teljesen elégségesek a kitűztem tudományos célnak kellő világlatba helyezésére. Ismerjük a Szűcs Marcsáról szóló népballada eredeti alakját, ismerjük szerzőjét, ismerjük a cselekvény színhelyét, időpontját és szereplő személyeit. A dráma, sötét hátterével együtt, újra lejátszódott Ielkiszemünk előtt. De nemcsak egy kész drámai tárgyat derítettünk föl, amely némileg elüt a sablontól s talán egykor meg fogja ihletni a népies felé forduló drámaíróink lelkét mint legújabban Fehér László balladája Gárdonyi Gézáét, hanem a népköltés titkos műhelyébe is sikerült egy-két mélyebb pillantást vetnünk. A szegény Szűcs Marcsa tehát nem halt meg és költője, Ujj Péter, nem élt hiába.