Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Vikár Béla: Szűcs Marcsa népballadánk eredete

A torjai rét vagy Tarián völgy megmaradt volna rétnek, ill. völgynek mindenütt, annak nem volt oka megváltozni sehol a magyar nyelvterületen, mert mindenütt közkeletű és közérthető ; ellenben kimutattam, hogy a helyi vagy legalább is szűkebb területre vonatkozó tölgy (a. m. ,tölgyerdő') szükségkép völgy lett a változatokban s a völgyből < rét egy paraszt arasztnyi ugrás.

1 A balladai homályt, a távolabbi változatok költőiségének ezen egyik elemét, nem fogná eloszlatni épp M.-Csáth, a Mátra-alji városka, a cselekvény oly részleteinek, adatainak kidomborításával, melyekről a többi mit sem tud; ez csak úgy lesz érthetővé, ha fölteszszük, hogy a költemény itt született. S a mikor Erdély és az Alföld megnevezik a gyilkost és a kettős, közös halál kedvelt képét rajzolják meg : Mező-Csáthnak nem lenne oka mélyen hallgatni Szilasi (v. Zilahi) Pistáról, s nem lenne oka a hűtlenséggel költőileg jól megokolt tragédia rugója felől szintén néma hallgatásba burkolózni. A gyilkos nevének elhallgatása, hogy ne mondjam : eltitkolása helyén van ott, a hol ő még csakugyan élt és talán kiméletre szorult. Különben miért lenne éppen csak Szűcs Marcsa ,szegény', ha megcsalta kedvesét, ha ez méltán vonhatta kérdőre a legszenvedélyesebb szókkal, minőket valaha népköltés dalolt: Szerelmes szivemnek gyémántos Marissá, Mért lettél, mért lettél másnak hites társa, Másnak hitestársa, szivemnek gyilkosa? (Szőregh és Háromszék.) Hisz akkor a leány gyilkolt előbb és a legény, a ki megölte őt, utána pedig önmagát, nem kevésbbé szánalomra méltó, nem kevésbbé,szegény' ! Ámde egészen más az eset ha megölte őt, de maga nem halt meg utána, mint a mezőcsáthi szerkezetből máris következtetni lehet s mint újabb 1 A Szentesről beküldött, Hódmező-Vasárhelyről származtatott változat magyarázatául szereplő tarjáni völgy cáfolatával majd lejebb szolgálok.