Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Vikár Béla: Szűcs Marcsa népballadánk eredete

esetében. Talán világosságot fognak deríteni a magyar népdal területi hullámzására is, melynek törvényét ma még nem ismerjük, csupán egyes tüneményeire tudunk rámutatni. Jelen nyomozásunk eredményéül megállapíthatjuk, hogy az Alföld gazdag népköltéséből egy csatorna a Tiszától a keleti magyarsághoz vezet. Számos költeményt ismerünk, kivált saját kézirati gyűjteményeimben vannak ilyenek, a hol az alföldi eredet a székelyföld népköltésében pontosan kimutatható. Kétségtelen adataink vannak viszont arra is, hogy a Székelyföldről szintén indul egy dalfolyam az Alföldre, fel egészen a Mátra és Cserhát aljáig ; így pl. az Arany—Gyulaiféle Népköltési gyűjtemény í. kötetében Kuris Pista néven közölt ballada, mely Nógrádmegyéből van közölve, egészen biztosan a székelyföldről való, ezt már az első sor minden kétségen kívül helyezi : Eredj lányom guzsalyasba. A jguzsalyas' a magyarországi ,fonó' értelmében, tiszta székely szó, az Alföldön s általában a magyarság egész területén, a székelységet kivéve, merőben szokatlan s így önmagában is a székely eredetnek kétségbevonhatatlanul biztos jele. De sem a magyarországi részekből Erdély felé, sem az Erdélyből nyugatra s általában a magyar részekből történő dalvándorlásnak útvonalát egyelőre szabatosan megállapítani, sőt csak megközelítőleg rajzolni sem bírjuk. Messze vagyunk attól, s nincs is kilátás reá, hogy a magyar folklore elé ily magas feladatokat tűzzünk. A legelemibb föltétel is : a gyűjtésnek országszerte való komoly szervezése még mindig csak jámbor óhajtás, mely csupán a nemzeti ügy néhány rajongójának szívében él. III. Előző fejtegetéseim során beszámoltam Szűcs Marcsa balladájára vonatkozó népköltéstani kutatásaimnak végeredményével. Közöltem a szerencsés véletlen folytán fölfedezett alapszöveget, Uj Péter versét s ennek vonatkozásait egyfelől az egész népköltéshez, mint alaphoz, melyen Uj Péter verse