Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Vikár Béla: Szűcs Marcsa népballadánk eredete

Este, este, hét az óra, Szűcs Maris megy a fonóra, Azért megy ő a fonóra, Hogy fonjon szemborítóra. „Maris, Maris, te vagy-e az, Ily késedén merre ballagsz ? Elkéreztél-e anyádtól, Szülő, nevelő dajkádtól?" „Elkéreztem, kérve jöttem, Szívességét megköszöntem, El is teszi a vacsorám, Vár is majd éjfélig reám". „Reád ugyan héjába vár, Vérbe kell fürödnöd immár" . . „Lányok, lányok, ne hagyjatok, Segítsetek, jaj meghalok ! Piros véremtől mossatok, A hullámat takarjátok." „Ne higyj leány a legénynek, Hamis a lelke szegénynek, Mert a legény leánycsaló Mind akasztófára való." A páros diófa ága Kihajlott volt az utcára. A diófa kiszáradott, Szűcs Maris is elhervadott. A gyűjtő, kinek szívességéből közlöm a költeményt, megjegyzi, hogy: Eszternekre egy hetvenéves kolduló-barát vitte ezelőtt húsz évvel. Ő még a nagyatyjától tanulta", Mindemellett kétségbe kell vonnom a költemény régiségét (a dallam bizonyára régi) már csak azért is, mert a hetedik