Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Vikár Béla: Szűcs Marcsa népballadánk eredete

Sző reg : 6. vsz. 1, s. Szilasi Pistának minek a bukréta 3. s. egy szál levendula, két szál majorána 4, s. Szögény Szűcs Marisnak gyászos koporsója. Kriza : Zilahi Pistának két szál bokrétája, az egyik muszkáta, másik majorána az is a Szőcs Máris gyászos bokrétája. A szőreginek második sorát elhagyták. Itt azonban az alföldi szerkezet köréből ismét a székely alakhoz térnek át, még pedig visszaugorva ennek közepére : Zilahi Pistának nem kell a bokréta, szegény Szőcs Marisnak ő volt a gyilkosa. Épp úgy a háromszéki, csakhogy ott »Marcsanak« van, nyilván a vele szemben levő »Pistanak« kedvéért; v. ö. ugyanott ; Pistára, Marcsára. Végre ismét az alföldi, nevezetesen szőregi szerkezethez csatlakozik közelebb a halálban való egyesülés kivánata: Szőreg: Véröm a verőddel egy patakot mosson, testöm a testöddel egy sirba nyugodjon, lelköm a lelköddel egy istent imádjon, Kriza : Vérem a véreddel egy patakba folyjon, (u. a.) lelkem a lelkeddel mennybe vigadozzon. A kívánság itt is három ; a parallelizmus ugyanaz, mint a szőregi szerkezeté (egy patak, egy sir, egy isten, de ugyanoly teljes: patakba, sirba, mennybe). Csupán két első sorával tartozik ide az a MagyarBánhegyesről való költemény, mely szintén Kálmány gyüj-