Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Vikár Béla: Szűcs Marcsa népballadánk eredete

A fejfa itt nem oly ékes, mint Szőregen, a hol rézzel van kiverve ; itt egyszerűen „ki van rovázva" (a. m. rovátkolva) ; ellenben a fekete pántlika, mely Szőregen rá van kötözve, itt nagyobb dísz és rím kedvéért rá vagyon csukrozva. Még a szőregi változat befejező versszaka sem hiányzik, csak a leány lakása helyett a torjai templom s a rózsa' és tüsökfa helyett a hűség jelképe, két szál rozmarin szerepel : A torjai templom körül van árkolva, Két szál szép rozmarin van belé plántálva, Öntözzétek lányok, hogy el ne hervadjon, Szeretőtök szíve meg ne háborodjon. Részben az alapszöveggel, részben a borsod-gömöri és a lőrincfalvi, részben pedig a szőregi és hódmezővásárhely — szentesi változattal tart közösséget a balladának egy másik székelyföldi följegyzése (Népkölt. gyűjt. III. 102. Kriza gyűjt.), mely azonban túlnyomólag mégis a háromszékihez csatlakozik. Az utóbbinak első szakaszából elkallódott negyedik sor itt még megvan: szegény Szőcs Maris is elindul magába, feje felett az ég homályba borula. Mint láttuk, az alapszövegben és Erdélyinél, valamint a Farkas S.-féle változat szerint is homályba borul az ég. Ezután mindjárt az ütések jönnek, még pedig szintén három, mint Szőregen, de következményük sorrendje más : Először megütik, leesett a hidra, másodszor megütik, megfogyott a szava,

1 harmadszor megütik, véres lett a foka, kicsi balta foka. Logikusabb a szőregi és a háromszéki, a hol előbb lesz a balta véres, s azután áll el a leány szava. Érdekes, hogy az ismétlődő fél sor itt is olyan, mint 1 A közlés szerint föntebb „megfogott" van. De ez kétségtelenül sajtóhiba megfogyott helyett, a mint itt helyesen találjuk.