Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Vikár Béla: Szűcs Marcsa népballadánk eredete

A további négy sor azonban már teljesen új, önálló hozzáköltés : Kihítta a kerbe, Talijányi völgybe, Talijányi völgybe lészön möghalása. Mikor üggyet ütött: fellőtt a fokossá, Mikor kettőt ütött : vérbe borította. A változat Taliányi völgye az alapszöveg Tarjáni tölgyének felel meg közönséges folklorisztikai helynév-illeszkedéssel. A változtatásra okot szolgáltatott egyrészt az, hogy a „tölgy" inkább irodalmi szó, a nép közönségesen „tölgyest" mond ; másrészről pedig Tarján lejjebb az Alföldön jóformán ismeretlen s így az átmenet a közönséges Talián szóból képzett alakra könnyű volt. Annál inkább, mert látni fogjuk alább, hogy ennek a taliányi völgynek közvetetlen előzője, mint az alapszöveghez még közelebb álló alak, szintén kimutatható. A többi szöveg ismét ugyanaz, mint Színinél : minthogy azonban a kérdést és választ már előbb mondta el, itt a helyett a Szini-féle változat további része következik, utána pedig ismét egy toldás : Talijányi völgyben lészön möghalástok. írjátok fejfámra, gyászos körösztfámra : Minden hajadon Ián vigyázzon magára. Ebben a két végső sorban az alapszöveg hetedik versszákának végsoraira ismerünk: — — — — — — — írták fejfájára, hogy minden eladó vigyázzon magára. A most bemutatott lőrincfalvi szerkezet azután kiinduló pontja lett egy másik alföldi — szőregi — változatnak, melyet szintén Kálmány közöl. (Szeged népe III. 8. lap.) Itt még több önállóságot látunk. Az első versszak különös módon