Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Vikár Béla: Szűcs Marcsa népballadánk eredete

B) Közelebbi változatok. Szemlét tartva már most a rendelkezésünkre álló változatok során, azt tapasztaljuk, hogy az első versszak csupán a helybeli változatokban maradt meg. Egyik ily változat szerint az utolsó sor másként van : Ki ezt meggondolja, jól szívére veszi. Hogy a Mezőcsáthon kívüli változatok az egész első versszakot mind mellőzték, ennek két oka is lehet. Először : nyilván nem értették meg a képnek vonatkozását a tárgyhoz, hiába állítja Uj P., hogy: „ezt minden értheti". Másodszor: a vers éppen olyan jól, sőt jobban kezdődik a második versszakkal, mint az elsővel.

1 Az összes változatok, szemben az eredetivel és általában a mezőcsáthiakkal, mind az eredetinek második versszakával kezdődnek. Az egész különbség annyi, hogy az első sorbeli ismétlés: Estve van már, estve a változatokban többnyire teljesebb lett : Este van, este van ; továbbá, hogy ugyanott az óra nem hatot vert, hanem hatot üt (már egy mezőcsáthi változatban is), vagy hétre jár. Egy palóc változat, melyet Lapújtőről ismerünk (Nyelvőr XIII : 48), elhagyja az ismétlést: Este késű, lelkem, hatot üt az óra. A második sor nem változott Színinél, Erdélyinél és az emiített palóc följegyzésben. A harmadik és negyedik sort azonban a többi változatok elhagyják s helyettük az eredetiből a harmadik versszak két első sorát veszik át némi különbséggel : Szegény Szűcs Marcsa is oda indult volna, Ha az ég felette be nem borult volna. 1 Épp ennek a második versszaknak az irodalomra is volt némi hatása, amennyiben feltehetjük, hogy Arany Családi körének eleje : Este van, este van, ki-ki nyugalomba ! az Erdélyi közlése óta Arany eiőtt is bizonyára ismeretes népballada kezdősorára támaszkodik.