Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)
I RÉSZ - Gálffy Iynác: Bocskay István emlékezete
Mátyás törekvéseiben s fájdalom, egyik sem tudta biztosítani sem a segítő társat, sem a formát. Ezen a nyomon kereste Báthory István a lengyel kapcsolatot s ezen a nyomon maradt meg Bocskay István a Habsburg-házzal való szövetség terén s bár századok multak és sok hibát követtek el a mi nagyjaink, az út ma is csak az, amit Bocskay István kijelölt. Ezen az úton csak a nemest használni, • a dudvát kiirtani, hogy a végzet által reánk parancsolt szerep teljesítése közben a hozzánk csatolt segítő társ bennünket el ne nyomjon, hanem kölcsönösen egymást segítsük, ez ma is a magyar politika igazi alapja s meggyőződésem, hogy az attól való eltérés nem viszi előre a nemzetnek sem nagyságát, sem dicsőségét, ellenben meggyengít és lidércfény gyanánt hínárba visz. És éppen ez mutatja Bocskay nagyságát legjobban, hogy dicsőségének tetőpontján sem feledkezett meg magáról és amikor 1605 november 11-én, Pest mellett a török nagyvezértől királyt megillető pompával fogadtatott és királyi koronával megajándékoztatott, azt csak mint emléket fogadta el, de a királyi címet nem, nehogy az békítő szerepében akadályozza. S hangsúlyozta a koronás király iránt való hűséget. Itt aztán a törökkel szövetséget kötött s úgy vonult Korponára országgyűlést tartani Bocskaynak legnagyobb baja volt a német magyarok legyőzése ; a mészáros Szuhay, a horvát paraszt Migazzi és társainak vérszopó bandái tették az udvart rablótanyává akkor. Ezeket kellett ártalmatlanná tenni, hogy »hitünket és törvényeinkben megromlott szabadságunkat^ intézményes biztosítékokkal körülbástyázhassa. A hitvány magyarok és az általok szolgált császári udvartól fegyverrel kellett kicsikarni a biztosítékokat. Bocskay ura volt a feladatnak. Diadalmas »angyalai«, a mint hajdúit nevezte, szertepusztították a német tartományokat s miután nem volt az udvarnak ellenök ereje, meg kellett tenni, a most már Bocskayhoz pártolt Mátyás kir. herceg sürgetésére, a biztosító intézkedéseket és elküldeni a meghatalmazottakat, minek következtében 1605 november 19-én Korponán a Bocskay által összehítt országgyűlésen tárgyalták a békepontokat.
