Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)
I RÉSZ - Gálffy Iynác: Bocskay István emlékezete
van írva, hogy mint szórta szét pozdorjává Bocskay hadvezéri talentuma az ellene küldött s gaz magyaroktól is — mert ilyenek akkor is voltak sokan — támogatott német seregeket, Az előbb megvetett hajdú korbácsütései alatt mindent eldobva, rablott vagyonától megfosztva, szaladt a vérszopó Básta-had s Bocskay István már november elején Kassán lehetett, hol a közel vidék birtokosai, rendéi rendelkezésére bocsátották a hadviselés eszközeit. Itt már elérte részben célját. Zászlaja alatt, melyre » Istenért és a szabadságért« jelszó volt felírva, egyesült a nép nagyobb része. A nemesség és a városi polgárság java része. Csupán a főurak nem siettek hozzá. Annál nagyobb volt a siker a töröknél. Elérte azt, hogy az a török, mely ellen azelőtt irtószövetséget akart létrehozni, de a mely éppen úgy ismerte Bocskay polgári mint katonai kiválóságát, mindenképen igyekezett őt a maga részére megnyerni. Még itt a kassai gyűlésen megnyerte 1604 november 20-án a töröktől erdélyi fejedelemségének elismerését, megkapta annak jelvényeit. Ez a fejedelemség azonban valósággá csak azáltal lett, hogy a kinyert sikerektől elkábult német zsoldosok pihenését felhasználva, Erdélyben termett s ott a rendeket a maga részére megnyerte. Előbb a székelyekhez szólott, kiknek eszükbe jutottak a dicső hős küzdelmei ott az ország határán kívül, mikor éppen az általa szabaddá lett székelységgel véres csatában tönkre verte a világhatalmát biró nagy török sereget. Keble a marcona hadfinak büszkén dobogott a dicső tettek emlékein, beállott a zászló alá, melyre »az Istenért és a szabadságéra jelszó volt felírva, tehát az az édes igéret, melyért annyi vért ontott ez a szegény nép s melyet annyiszor elveszítve, mindig a sötét nyomor szolgaságába sülyedt. Ellenben itt állott a hős, aki nekik azt már egyszer megadta, mindig jó volt, aki őket sohasem csalta meg s aki most is éppen azért hívja őket harcba, aminek elvesztését oly fájdalmasan érezték. Föl hát székelyek az Istenért és a szabadságért ! Kövessétek a megváltót, akit az Ég küldött nektek; itt az alkalom, hogy visszanyerjétek a lelki és személyes szabadságot !