Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Gálffy Iynác: Bocskay István emlékezete

többfelé. Ilyen volt Erdély állapota Bocskay fellépése előtt A török által birt Magyarországon síri csönd volt. A teljes elzüllés síri némasága. A török laza erkölcsi felfogása miatt már előbb kipusztult a nemesség s nemsokára a végtelenül sokféle vagyoni és véradó elviselhetetlen súlya alatt elpusztultak a kisebb községek, elmenekültek és a nagyobb helységekbe költöztek lakóik. De nemsokára a rablás és fosztogatás miatt ezekből is kiűzetett a lakók nagyobb része; családot, hajlékot, testvért, szülőt s még az Istent is elfeledve, elhagyva, a csupán testét megmentett nyomorult magyar nép egyedül a Dunának, Tiszának senki által nem zabolázott áradmányai által képzett mocsárvidék szigetein húzhatta meg magát. A míg ezalatt a királyi Magyaroszágon is elüldözték Rudolf bestiái a magyar birtokosokat, a népeket, tervbe vették, hogy ezt is elnémetesítsék, s a városokban ezt keresztül is hajtották, míg itt is érvénybe léptették azt a »jogelvet«, hogy Magyarország Rudolf hódított tartománya lévén, a birtokosnak itt is csak annyi joga van, amennyit ő ad, a tulajdonosnak jogai nincsenek, egyúttal a töröktől kiűzött és testét-lelkét ördögnek szánt, magát hajdúnak nevezett hazátlanokat felbérelték s irtatták vele a magyart. Nem lehet csodálni, hogy a feljebb vázolt módon mindenétől megfosztott nép, melyből a hajdúság alakult, nem ismert semmi köteléket, mert abban az időben nem értette meg senki, hogy ezen segíteni is lehetne. A német zsoldosok ráütöttek a birtokos nemesekre, ezeket kiűzték kastélyaik és birtokaikból, az elmenekültekre ráuszították a felbérelt hajdúkat s amit elvihetett a rabló vallon katona elől menekülő magyar, azt elvette tőle a vérszopó hajdú. Csodálkozunk-e, ha ekkor a nemesség szabályzatot állapított meg a hajdúk kiirtására. Törvényen kívül álló, űzött vad lett ez; ahol csak egyet megtaláltak, kerékbe törték, megnyúzták vagy két lehajlított fa sudarának végéhez kötötték két lábát és úgy a levegőbe csaptatták, hol napokig rémítő kínok közt, könyörögve várták a kínjaikat megszüntető halál jótékony adományát. Kutyát ebbel maratok, — mondotta Rudolf és udvara.