Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Gálffy Iynác: Bocskay István emlékezete

tólag, hol irányítólag, hol emelőleg, de mindenkor uralkodólag hatott állami életének minden nyilvánulására. Kelet és nyugat között állva, fel kellett fogni azokat a hullámokat, melyeket a keleti népek műveletlen áramának támadó hatalma nyugatra dobott; át kellett venni s alakítani azokat az eszméket és irányzatokat, melyeket a nyugat néha a népek erkölcsének javítására, néha rontására termelt, hogy azokat a kelettel közölvén, ne támadjon a népek tömegének lelkében oly gondolkodás, mely megsemmisítő lehessen egy vagy más irányban. Miután a magyar előtt ilyen alakulás itt nem történhetett, hanem az itt lakók vagy azonosították magukat a keleti folyton támadó irányzattal és kihívták maguk ellen a nyugat ellenszenvét s ez által semmivé lettek; vagy meghódoltak a nyugati szellem uralmának s a keleti áramlatok ellenében erőtlenül kerülvén ellentétbe, elsöpörtettek az idők viharai által: a magyarok állama előtt itt a megfelelő alakulásokat nem is tartották számbavehetőnek. A magyarok államának, hogy megmaradhasson, hódító politikát kellett folytatni, míg egy oly természetes határokkal biró geográfiai egységet kerített hatalmába, hol kifejlődhessék egy ' ily nagy világtörténelmi szerep megoldására hivatott nemzet ; conserválőnak, szervezőnek kellett lenni, hogy lehetőleg oly egyöntetű társadalmat alakítson, mely az állam nagy megpróbáltatásai közt se bomoljék fel elemeire, ne forduljanak azok egymás ellen, hanem kellőleg megtalálván a nehézkedési pontokat, egymással egyetértésben, egymást támogatva, viseljék a legnagyobb feladat súlyát, melyet a végzet egy államra helyezett. Békében kellett élnie minden szomszéddal s erőt gyűjtenie, hogy akármelyikkel, sokszor mindegyikkel megküzdhessen ... A legnagyobb államférfiak is csak akkor érvényesültek teljes erővel, ha a nemzet összes erejét valamely módon egyesítve, egy célra irányíthatták, oly célra, mely nem ellenkezett a magyar nemzet hivatásával. És mivel ily nagy feladat csak nagy eszközökkel volt kivihető, nagy királyaink és államférfiaink az ország területi épségének, a nép gazdasági és művelődési viszonyainak fejlesztésén kívül