Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Sassy Csaba: Március 15

És mint a muzulmán napkeletnek fordul, Mekka felé néz, ha imájába kezd .... Diadalmas arccal napnyugatra nézzünk, Mikor vállainkról lehull a kereszt. Napnyugatra nézzünk .. . Mert minden borulat Minden keserűség ránk onnan szakadt. Onnan zúdult egyszer nyakunkba a német. Onnan hozták mindig a rabláncokat. A mi szabadságunk ott van eltemetve. Odaviszik el a tenger véradót. . . Ott fog összedőlni egy aranyos bálvány, Hogyha mi megfújjuk majd a riadót. Mert riadót fújunk .. . Riadót kell fújnunk, Mely életre rázza ezt a nemzetet. Hallja meg mindenki, hogy ütött az óra 9 És hogy tovább tűrni, várni nem lehet. Háromszáz év óta egyebet se tettünk, Mint egyre vártuk a megváltó napot.. . S az örök varasban odajutottunk, hogy Kezünkre az osztrák új láncot rakott. Elvakult cézárok játékszere lettünk. A cirkusz porondja lett küzdőterünk. És hogyha ökölbe görcsösül a markunk, Akkor vesszük észre, láncot viselünk. A rab oroszlán is, hogyha nem ingerlik, Némán viseli el szörnyű helyzetét . . . De ha a fülébe bilincset csörgetnek, Összetöri nyomban hitvány ketrecét. Ne legyünk hát mi sem láncviselő gyávák. A bilincseinkből verjünk kardokat. Aztán legelőször, akik elárultak, Sújtsuk le a porba a Judásokat.