Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Sassy Csaba: Március 15

Szenvedéssel, lánccal, vassal fenyegetnek, De ez nem fog rajtunk . . . Más útra se visz. Az eszmének előbb vértanúi vannak. Húsvét előtt volt még egy Nagypéntek is ! Rabbilincsben járunk. Vasban kezünk — lábunk, S rabtartó cézárunk uj vasat mutat. Magyarok ! Hát újra végigjárjuk azt a Tövissel teleszórt Golgota-utat ? Hisz nem győzzük azt mi soha türelemmel. Feltöri a rablánc mindig a sebünk. Az a tizenhárom soha be nem gyógyul, Amig vasba járunk, láncot viselünk. Jöjj, Március ! Te szent, vérrel szentelt hónap ! Világszabadságnak piros nászhava. . .. Mikor az őserő a földből kiárad . . . Mámorossá tesz a virág illata. Jöjj, Március, lázas, vad szeretkezésre, Ömöljön a vérszag. Csattogjon a kard. Vérrel írjuk bele a bécsi homokba, Hogy el ne felejtsék : ne bántsd a magyart ! S akiket legjobban megigéz varázsod, Lángszavú Messiás legyen mindenik, Hogy az egész ország egy táborba álljon, Ahol a te igéd, csak azt hirdetik. Más isten ne legyen most, csak: a szabadság . . És csak egy imádság, hogy »azt üzeni« . . . Hallja meg a holt is az osztrák határon, Hogy Kossuth a magyart most költögeti. Márciusi szelek hahogy szerteszállnak, Szárnyukon vigyék a vértanuk porát. .. Hogyha beleheljük, a szívünkre szálljon,. . . Érezzük a hevét, izzó mámorát.