Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - A Cinquecento művészete

Az olasz félsziget népei az újkor úgyszólván összes szellemi haladásának fáklyavivői. Dante és kortársainak irodalmi működése megteremti az olasz irodalmi nyelvet s ezzel a félsziget népeit nyelvi közösségbe állítván, nemzeti öntudatra ébreszti. A nagy lángelme megkezdett munkájának méltó folytatói nem akadtak. Ezért a Dante korában megvetett alapon egy félezredév küzdelmei árán csak a 19-ik században valósult meg az egységes Olaszország. (Unita Italia.) A humanismus, melynek atyja Petrarca volt, a klaszszikus ókor, a római és a hellén nyelv, irodalom és szellem fölelevenítése volt. Ez a szellemi áramlat a klasszikus ókor művészetének megismertetése által a művészetek szeretetét oly általános rajongássá fokozta, amely az újkorban a művészeteket bámulatos virágzásra, a képzőművészeteket hihetettetlen tökéletességre fejlesztette. Olaszországban a renaissance-képírás kezdetei visszanyúlnak egész a 13-ik századig. Hatalmas szellemi mozgalom vezette be a megújhodást. A humanismus életre kelté az ókori pogány világnézletet, amely aztán diadalmas tusára kelt a zordon középkor rideg keresztyén világnézetével. E hatások alatt már a 13-ik században Cimabue megkezdte lerázni a bizánci hagyományok nyűgét. Majd Giotto merész újítóként szakított az előző korok ábrázolásának merészségével és érvényesítette egyéni felfogását. Az ő nyomdokain haladtak a firenzei és sienai iskolák. A 14-ik században pedig Orcagna és kortársai mind nagyobb erővel viszik előre a képírást a pisai cimitterio nagy falképein. A 14-ik század (a trecento) a renaissance első százada. Dante és Petrarca mellett harmadikul csatlakozik Brunellesco, aki a klasszikus építés újjászületését készíti elő. A renaissance építés a lényeget maga teremte és csak a részleteket vette át az ókortól. A legtöbb alkotása az egyéniség bélyegét viseli. Megteremtette a pompás palota-stílust felső-olaszországban, Velencében, Toscanában és Romában. A trecento szobrászatában a Pisano-csaláa és a Pisano iskola az első úttörők. A következő században átmenőleg Brunellesco, Ghiberti, Donatello, Andrea Verocchio, Lucca della Robbia,