Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

I. RÉSZ - A választmány jelentése

eredményéhez mérten, a mennyiben az emlékirat a siker reményével kecsegtetne, a szükséges intézkedéseket is megfogja tenni. Bizonyos, hogy az ötletszerű tevékenységek ideje lejárt. Ismételjük, mint egy vezérgondolat tolul előtérbe, s ezt a vezérgondolatot két évi működésünk tanulságaiból szűrjük le, hogy egyesületünknek egy gondosan elkészített programm alapján kell működnie, mert csak így gondolunk értékesen hozzá járulni nemzeti kultúránk fejlesztéséhez. Az irodalom terén meg kell valósítanunk a szabad lyceumokat, de egyúttal arra is kell törekednünk, hogy közönségünket koronként visszavezessük történelmünk nagy példáihoz, hogy ezzel is fejleszszük, ápoljuk a nemzeti érzést. A zenei kultúra terén fontos kötelességünk a magasabb zenének szépszerűsítése. Hozzá kell szoktatnunk közönségünket a magasabb zene élvezetéhez, mert a tömeg nagy része ma a kávéházi és az ujabb operetté muzsikában találja legfőbb gyönyörét. A kultúra e két ágában tettünk már eddig is valamit, de a szó szoros értelmében vett művészetek ápolásában eddig vajmi keveset. Pedig t. Közgyűlés, a föld mélyéből kiásott őskori leletek arról tesznek tanúságot, hogy az embernek művészi ösztöne és vágya legalább is egykorú az irodalmi és zenei, helyesen dal művészetével. Nincsenek, mert nem lehetnek emlékeink arról, hogy az ősember dalolt és verselt volna. De arról van, hogy rajzolt. Megrajzolta edényeit és házi eszközeit s csudálatos, ezekben a primitív rajzokban a laikus is felösmerheti a mai évezredeken át fejlődött u. n. modern ízlés alapvonalait.