Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Helyesírási apróságok. A szók kiejtéséről

a j hanggal egyformány mondjuk ki az ly betűt. Sajátságos, de mindenki által megfigyelhető, hogy a tősgyökeres magyarok mindig a j betű hangjával egyezőleg mondják ki az ly betűt, míg a német és tót eredetűek inkább az / betűvel egyenlően ejtik azt ki. Ennek az lehet az oka, hogy a latin nyelvben ly betű nincsen, j betű pedig van ; hivatalos nyelv nálunk sokáig a latin volt, ebből az következik, hogy az ly betűt úgy hangoztatták hajdanában, hogy az / betűt is hangoztatták, az _y-nak is megadták az i hangját ; de azt oly rövidre szabták, hogy az í és j betűként hangzott. Most már a könnyebb végét fogják a dolognak, a j-t elhagyják és marad az /. A tudósok kiejtését, a tudósoknak látszani akarók, szeretik utánozni ; különben is az, a mi furcsa, könnyen megragad, így oszlik meg ma már az ly betűnek / és j hangja a különböző műveltségűek közt. Ebből pedig én, ha rajtam állana, azt következtetném, hogy már csak az egyszerűsítés kedvéért is az ly betűt fölöslegesnek nyilatkoztatnám ki, és ezzel mindjárt kevesebb lenne egy összetett betűnkkel, melyek számát én inkább fogyasztani szeretném, mint szaporítani. így aztán megérhetnék azt, hogy az Akadémia újabb helyesírási füzete az összetett betűk most tízre egészített számát hatra szállíthatná le. Ez a reményem aligha teljesül; mert ez igazán könnyebbé tenné az írást és könynyebben megtanúlhatóvá a helyesírást ; ilyenre pedig gondolni a mai egyedárús világban vakmerőség. Érdekesnek tartom azt is, hogy arra is találunk példát, hogy a latin nyelvből átvett szóban az / betű (y-lyé lesz. Példáúí mula szóból lett a mulya. A szamár szót ugyanis használják jelző gyanánt az értelmi tehetség alacsony fokának kifejezésére; mólos és malaepedig latinul öszvért jelent ; alkalmasnak találták tehát ezt a szót alkalmazni azokra, kiknél a mulya szóval részben a szellemi fogyatkozást, részben az ügyesség hiányát akarták jelezni. Nem hízelgő kifejezés, nem is igen halljuk a felsőbb körökben; de a nép között elfogadott és elterjedt szó. Szenei Molnár Albertnek 1644-ben kiadott szótárában még ez a szó nincs meg. Ott van azonban üpelva és polyva, mely latinul palea; ezt ma már pelyvâ-nak mondjuk, de használatban van a polyva szó is.