Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Helyesírási apróságok. A szók kiejtéséről

a j hanggal egyformány mondjuk ki az ly betűt. Sajátsá­gos, de mindenki által megfigyelhető, hogy a tősgyökeres magyarok mindig a j betű hangjával egyezőleg mondják ki az ly betűt, míg a német és tót eredetűek inkább az / betűvel egyenlően ejtik azt ki. Ennek az lehet az oka, hogy a latin nyelvben ly betű nincsen, j betű pedig van ; hivatalos nyelv nálunk sokáig a latin volt, ebből az következik, hogy az ly betűt úgy hangoztatták hajdanában, hogy az / betűt is hangoztatták, az _y-nak is megadták az i hangját ; de azt oly rövidre szabták, hogy az í és j betűként hang­zott. Most már a könnyebb végét fogják a dolognak, a j-t elhagyják és marad az /. A tudósok kiejtését, a tudósoknak látszani akarók, szeretik utánozni ; különben is az, a mi furcsa, könnyen megragad, így oszlik meg ma már az ly betűnek / és j hangja a különböző műveltségűek közt. Ebből pedig én, ha rajtam állana, azt következtetném, hogy már csak az egysze­rűsítés kedvéért is az ly betűt fölöslegesnek nyilatkoztatnám ki, és ezzel mindjárt kevesebb lenne egy összetett betűnk­kel, melyek számát én inkább fogyasztani szeretném, mint szaporítani. így aztán megérhetnék azt, hogy az Akadémia újabb helyesírási füzete az összetett betűk most tízre egé­szített számát hatra szállíthatná le. Ez a reményem aligha teljesül; mert ez igazán könnyebbé tenné az írást és köny­nyebben megtanúlhatóvá a helyesírást ; ilyenre pedig gon­dolni a mai egyedárús világban vakmerőség. Érdekesnek tartom azt is, hogy arra is találunk példát, hogy a latin nyelvből átvett szóban az / betű (y-lyé lesz. Példáúí mula szóból lett a mulya. A szamár szót ugyanis használják jelző gyanánt az értelmi tehetség alacsony foká­nak kifejezésére; mólos és malaepedig latinul öszvért jelent ; alkalmasnak találták tehát ezt a szót alkalmazni azokra, kik­nél a mulya szóval részben a szellemi fogyatkozást, részben az ügyesség hiányát akarták jelezni. Nem hízelgő kifejezés, nem is igen halljuk a felsőbb körökben; de a nép között elfogadott és elterjedt szó. Szenei Molnár Albertnek 1644-ben kiadott szótárában még ez a szó nincs meg. Ott van azon­ban üpelva és polyva, mely latinul palea; ezt ma már pelyvâ-nak mondjuk, de használatban van a polyva szó is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom