Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - A kávé

A KÁVÉ. Irta és felolvasta 1905 február 26-án Gyulay Sándor. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! l-< gy keleti példabeszéd azt mondja, hogy ha idegenből •—** jött ember megakarja magát kedveltetni, akkor az anya előtt foglalkozzék annak gyermekével, a katonával beszéljen háborúról, a költőnek dicsérje a versét, zenésznek a muzsikáját stb. Én is, mint idegenből jött, nem minden szándékosság nélkül választottam felolvasásom tárgyául a kávét, mint a nőknek általánosan kedves élvezeti cikkét, amiről szives türelmükkel egyet-mást el akarok mondani. A régi jó időben a magyar ember a kávét nem ismerte, de nem is volt rá szüksége, mert megvolt bora, búzája és sok járójószága s minden élelmi, élvezeti, sőt ruházati cikk is kikerült a gazdaságból. A szomszédra nem szorult, de azt se szerette, ha az ide tolakodott. Könnyű volt azért ebben az időben Sajószentpéter város érdemes elöljáróságának azt a nevezetes határozatot hozni, hogy ottan borban és egyebekben csak sajószentpéterit szabad árulni. Ma a világkereskedelemnek valódi korszakát éljük. Mindennapi élelmi és élvezeti cikkeink közzé számítunk olyan terményeket és termékeket is, melyek más földrészekről, a világtengerek messze eső szigeteiről kerülnek piacainkra. A világkereskedelem megszüntetett minden tér- és időbeli távolságot, minden éghajlatbeli különbséget. A közlekedési eszközök roppant fejlettsége mellett ma már ki van zárva, ami csak nem is oly régi időben megtörtént hazánk határain belül is, hogy az ország gazdagabb