Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Apróságok nagy emberekről

asztalán, míg egy cselédváltozáskor az új cseléd tűzre vetette őket — szegény Newton, csak egy évig volt búskomor utána. Malesherbes nem szűnt meg nyelvtani hibákat korrigálni még halálos ágyán sem, midőn is ápolója szólásait javítgatta s egy félóra múlva halott volt. Előbb említettem Foscolót, annyira egyoldalúlag képezték ki tanulmányai, hogy arról fogalma sem volt, mit lehet egy és más üzletben kapni. Szathmáry-Farkas Lujza magyar színésznő nem ért rá írni megtanulni. Igazi mintaképe az egyoldalúlag fejlődött lángésznek. Ily egyoldalúak voltak : Corneille, Descartes, Vergilius, Lafontaine, Dryden, Manzoni és Newton, a kik egy szót sem tudtak szólani az elfogultságtól, ha őket több, mint egy ember hallgatta. A legkisebb baj megrémíti az ijedős Moliére-i és Cardanot, kik a legnagyobb mértékben hippokonderek voltak. Molière önmagát figurázza ki a „képzelt beteg"-jében. Goethét a legkisebb kellemetlenség földig sújtja úgy, hogy így fakad ki: „Lelki állapotom a legnagyobb jó és boldogság, viszont a legnagyobb szomorúság és fájdalom közt változik. Linnét, az öreg, szélütött 60 éves természettudóst semmi sem érdekli már e világon, csak a kedvelt herbáriuma, melynek közelében mosolyog, míg, ha másüvé viszik, kába nézéssel mered a világba és apátiában leledzik. Newton oly szórakozott, hogy sohasem jegyzi meg, mily könyvet, vagy tárgyat óhajt áthozni a másik szobából, ezért azt később papírszeletre írja magának. Gioja Menyhért olasz filozófus oly szórakozott, hogy egy müvének felét a papír mellé az asztalára írja az ihlet hevében. Öt már csak Marim költő múlja fölül, aki, amidőn a trágár „Adone" cimű művét megírta, nem vette észre, hogy egyik lába megég. Ha művét is elpörkölte volna a láng, a költészet és erkölcs tiprója : a „marinizmus" nem kapott volna talán annyira lábra a 17-ik században. A szórakozottságnál sokkal ismertebb jellemvonása a nagyoknak a rendetlenség, az álmodozás és a közönséges élet korlátainak és sorompóinak figyelembe nem vétele, semhogy a téren sokáig kellene időznünk. Talán azonban nem