Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Március 15.

Ha színjáték az étet másolatja, Úgy nem volt akkor el mímelt a szó A nemzetjátékszínén, mert az Élet Volt az, ki az nap a deszkákra lépett Egy tűzbe forrt a nép s a színjátszó . . , Thespis oltárán nem görögtűz égett S nem pirosító vont az arcra pírt. . . E múzsának ma szívek adtak lángot S igaz köny-cseppek indíták meg „Bánkot" Amint ,,'íiborcz" előtte félve sírt, . . Hozsannák napja ! Miért ég tüzed bennünk Vulkán erővel annyi éven át ? ! . . . Mert álom félig ma is az emléked, Pedig úgy várja megbűnhődött néped, A nagy, szabad, a független hazát ! . . . Hisz ide kéklik az ígéret földje Nincs rajt' szurony, szabad már rég az út, De hol van ö, a tűz-osztop vezérünk Csak ciprusz-lombos sírjához ha érünk, Halottként jött meg prófétánk Kossuth. Galambok szállnak a Burg ablakára Béke-galambok, szelíd madarak . . . S egy férfi jő, kit a zsandár nem átkoz, Sőt fegyverét tisztelgőn kapja vállhoz, S még „éljent" vernek vissza a falak . . . Galambok szállnak s a Burg pitvarából Penészt söpörnek, tiszta már az út Es márciusnak minden színes álma Káprázó fénynyel a lelkűnkbe száll ma: Mert Burgba járt a második Kossuth!