Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

I. RÉSZ - A választmány jelentése

a kiállítással, t. Közgyűlés, meg vagyunk győződve róla, közönségünk lelkébe, gondolatvilágába eltörölhetetlen nyomokat véstünk. Mert a tárlat minden látogatója azzal a fölemelő hazafias öntudattal hagyta el a kiállítás termeit, hogy az a nagyon sűrűn, de felületesen és lelkiösmeretlenül hangoztatott, majdnem szálló igévé vált vád, hogy Magyarországon nincs műipar, ismételjük, minden látogató azzal a boldogító tudattal hagyta el a termeket, hogy ez a vád alaptalan és hamis. Ám az iparművészeti kiállítás kulturális hatásai másban is kell, hogy nyilvánuljanak s nyilvánulnak is abban, hogy közönségünk, melynek egy igen tetemes része még az iparművészet fogalma iránt is tájékozatlan volt, e tekintetben a kiállítás tárgyaiból bő tapasztolatokat meríthetett, abban, hogy a közönség reá jött, miszerint ugyanannyi anyagi áldozattal lakását ízléses tárgyakkal rendezheti be, abban — s ezt magyarországi szempontból a legfontosabbnak tartjuk, hogy a kiállítási tárgyak számtalan darabján alkalmazott magyaros formák és díszítmények, szóval a magyar stylus egy csapásra megnyerte a közönség tetszését és rokonszenvét. Bátran mondhatjuk, tisztelt Közgyűlés, egy új világot nyitottunk meg a közönség szemei előtt s ha a társadalom a kiállításon szerzett tapasztalatokat egyénileg is átviszi az életbe s gyakorlatilag fölhasználja, akkor teljes megnyugvással mondhatjuk, hogy az iparművészeti kiállítással czélunkat elértük. A kiállítás lefolyásáról, eredményéről annak idején a helyi lapok bő tájékozást adtak ; most nem akarjuk a tisztelt Közgyűlés szíves türelmét a részletekkel igénybe venni, csak annyit bátorkodunk még megjegyezni, hogy a kiállítás elszámolása még befejez-