Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Ünnepi beszéd március 15-én

pedig Kossuth indítványozta, hogy küldjön ki bizottságot, mely a sajtó-törvényjavaslatot és egy másodikat, mely a honvédelemre vonatkozó javaslatot dolgozza ki és terjeszsze elő ; ez indítványokat egyhangúlag elfogadták s a feliratot március 15-én az országgyűlés 72 tagú küldöttsége vitte Bécsbe. Ez idő alatt Budapesten is nagy dolgok történtek. 13-án este érkezett meg a bécsi forradalom híre s az ifjúság vezérei elhatározták, hogy a tett mezejére lépnek. Március 15-én a kora reggeli órákban a Fillinger kávéházba mentek, hol Petőfi elszavalta a „Talpra Magyar!"-t. Jókai felolvasta a 12 pontot, melyet Irinyi József állított össze, mely szórólszóra így hangzik: Mit kíván a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság és egyetértés! 1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését. 2. Felelős minisztériumot Budapesten. 3. Évenkénti országgyűlést. 4. Törvény előtti egyenlőséget, politikai és vallási tekintet nélkül. 5. Nemzetőrséget. 6. Közteherviselést. 7. Az úrbéri terhek megszűntetését. 8. Esküdtszéket képviselet és egyenlőség alapján. 9. Nemzeti bankot. 10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra; magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. ILA politikai status foglyok bocsátassanak szabadon. 12. Kívánjuk az uniót Erdélylyel. Egyenlőség, testvériség, szabadság! Ezek után Petőfi és Jókai vezetése alatt az orvosi- és a műegyetemre, majd a központi egyetemre mentek. Mindenütt ismétlődött az előbbi jelenet. Majd a több ezer főre felszaporodott tömeg Landerer és Heckenast hatvani-utcai nyomdája elé vonult. Itt a nép nevében lefoglalván egy sajtót, azonnal hozzáfogtak a tizenkét pontnak s a „Nemzeti dal"-nak nyomásához. Leírhatatlan volt a lelkesedés, melylyel a szabad sajtó első terméke fogadtatott! Majd küldöttség ment Budára a helytartótanácshoz, amely kieszközölte Táncsics Mihály író szabadonbocsáttatását, kit nagy lelkesedés közt vittek lakására. „Békés forradalomnak" nevezték ezt akkor, másnap kivilágították a főváros utcáit; tengerként hullámzott a nép, az emberek