Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)
II. RÉSZ - Konstantinápolyi utazásunk
amelyen jöttünk, ezen a napon volt visszaindúlóban és ha ezt elmulasztjuk, csak 4 nap múlva jöhettünk volna haza s ki tudja, mi minden történhetett volna ezalatt. Az eső miatt már úgy sem sokat láthattunk, a koszt is szörnyű rossz volt, egyet gondoltunk tehát s mialatt szidtuk a törököt, a miért a tejes kávéhoz az alját is hozzátöltötte, hirtelen elhatároztuk, hogy megelégszünk a látottakkal és nem maradunk tovább. Korán reggel, úgy, a hogy a szakadó esőben lehetséges volt, még egyszer körülnéztünk a fővárosban, bevásároltunk még egyet-mást, különösen dohányféléket, a török, román és osztrák-magyar Konzulátusoknál láttamoztattuk útleveleinket, azután kihajtattunk a kikötőbe és d. e. 10 óra tájban már fenn voltunk a hajó fedélzetén, hogy visszautazzunk az édes magyar hazába! Mikor a tengert megpillantottuk, azonnal önkéntelenül feltűnt, hogy az nem olyan nyugodt, mint előtte való napon volt, mert míg akkor a hajók mozdulatlanul álltak s a jövőmenő csolnakok is alig ringatództak, addig most ugyancsak dobálta őket a tenger. A hajóskapitánynak az volt az első szava hozzánk, hogy: „Es wird etwas sein!" ami vihart jelentett künn a fekete tengeren. Miután jövet a tengert nyugalmas fenségében már élveztük, kíváncsi voltam reá, hogy milyen lehet az haragjában, hát még én kértem, hogy: „Adj Uram egy kis vihart!" S a jó Isten, amint nemsokára látni fogjuk, nagyon is meghallgatott. Pontban 10 órakor megindultunk visssza, azon az úton, amelyen jöttünk. Amint a kikötőből kikanyarodtunk, még egyszer visszapillantottunk Konstantinápolyra és a szakadó eső dacára is sajátságos elbűvölő, elmerengő hatást gyakorolt az lelkünkre. Hogy a búcsúzás teljesebb legyen, a parton éppen akkor vonult el egy század török katonaság, élükön a zenekarral, mely induló hajónk láttára mindjárt rázendített egy sajátságos melódiájú török indulóra. A doktor hirtelen előkapta fényképező gépét és Konstantinápolyt a búcsúzás e pillanatában lefényképezte.