Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Konstantinápolyi utazásunk

Boszporusz. A bejárat előtt emelkednek fel a tajtékzó hullámok között a „kyanaei" szigetek sziklatömegei, melyek már az argonauták kalandos történetéből ismeretesek. Kétfelől a torkolatnál hatalmas várromok láthatók, melyek valamikor e partokat őrizték. Ma már csak néma hirdetői a múlt idők nagyságának. A modern taktika helyettük a tenger szélére épített földsáncok mögé helyezte el a hatalmas ágyúkat, melyek iszonyú torkukat ijesztően szegezték reánk. Hajónk most meglassította menetét s egy török tengerésztiszt csolnakon elibünk jött és macska-ügyességgel kúszott fel a számára leeresztett kötélhágcsón, hogy hajónkat megvizsgálja. Rendben volt minden, így most már megint folytathattuk utunkat s egyszerre beértünk a Boszporuszba. A tengerszoros két oldalán lépésről-lépésre mind pompásabban fejlődik ki a tájék. Erkélyszerüleg fekvő falvak, sötét, meredek sziklavölgyek, ciprus- és platánfákkal koronázott halmok, rózsabokrokkal és fügefákkal kerített nyári lakok kellemesen váltották fel egymást s tavaszi pompájukban az egész tájékot mintegy varázskertté alakíták, megélénkítve a jövő-menő hajók és vitorlás csolnakok, a fehér ingben és vörös fezben evező csolnakosok által. A fedélzeten hol előre, hol jobbra, hol balra szaladgáltunk, aszerint, amint egy-egy szebb kép jobban megragadta figyelmünket. S mintha az ember a természet eme remek alkotásait meg akarta volna koronázni, egyszer csak egy kanyarulatnál kibontakozik előttünk Konstantinápoly karcsú minaretjeivel, remek kupoláival. Messze kiválván közűlök a hegytetőn fekvő Jildiz-kioszk, a jelenlegi szultán palotája. Előttünk az Aranyszarv-öböl, mellette Stambul, Galatha és Pera, Tophane és Findikli városok, az ázsiai oldalon pedig Szkutari. Közöttük a tenger ezer és ezer hajóval tarkázva. Úgy belemerültünk ennek a remek panorámának a nézésébe, hogy észre sem vettük, hogy immár a kikötőhöz közeledünk. Déli 12 órakor valóságos árbocerdő közepette vetett horgonyt hajónk a perai parton, hol már száz meg száz kíváncsi néző várakozott reánk. Betellett majd egy órába, míg a sok utas a keskeny hajóhídon a partra lejutott. Nem akartunk tolakodni, hanem