Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Konstantinápolyi utazásunk

lévő ércalak derekára, a ló lábára stb. reá rakva, rákötve, úgy, hogy az elrongyolódott foszlányok a kölönben szép szobrot egészen kivetkőztetik eredeti formájából. Miután még a fürdőépületet és a nemzeti színházat is megtekintettük, Saier Németh uram a magyar egyesületbe is elvezetett bennünket, melynek dísztermében jól esett ott látni.azt a hatalmas nagy képet, mely a hét vezért ábrázolja, amint Árpádot fejedelemmé választják. Megismerkedtünk az egyesület érdemes elnökével, aki elbeszélte, hogy Bukarest háromszázezernyi lakója között mintegy 30 ezer magyar ember van, akik egymással szoros egyetértésben élnek. Van templomuk, iskolájuk, kaszinójuk, szóval otthonosan érzik magukat. Emlékül be keliett írni nevünket az emlékkönyvbe. Ebédelni egy olyan előkelő helyen óhajtottunk, ahol eredeti román konyha van, elmentünk tehát a „Jordake" című vendéglőbe. Hoztak valami juhhúsos káposztás zagyvalékot, amit levesnek neveztek. Azután borsó főzeléket csirkével ; utána piláfot, a románok nemzeti eledelét; hanem bizony mind juh-faggyúval voltak készítve, így nem igen fűlött a fogunk hozzá! A piláf nem más volt, mint vajban főzött rizs, tengeri rákkal körítve. Ezt hidegen adták föl s hogy így egyikünknek sem ízlett, a főjegyző beküldte, hogy melegítsék meg, hátha jobb lesz úgy. A pincér már előre mosolygott. Mikor azután megmelegítve visszahozta, lett belőle olyan valami, hogy mikor megláttuk, elkezdtünk mi is kacagni, a többi vendégek is összenéztek ! Szóval a román kosztot nem tudtuk élvezni és most éreztük először, hogy nem vagyunk otthon Magyarországon. Hanem hát úgy segítettünk magunkon, ahogy lehetett. Jól laktunk kenyérrel és ittunk rá bort ! Még csak arra voltunk kíváncsiak, hogyan étkezik egy eredeti román ? Csakhamar jött egy friss vendég, megfigyeltük tehát. Legelőször is hoztak neki egy tányéron egy kis kupica pálinkát, mellette egy csomó jól kihízott olajbogyót. Az olajbogyókkal kezdte, melyeknek zsiros leve csak úgy csorgott a száján kétfelől. Erre megitta a pálinkát, a mi valami erős gabonorium lehetett. Ezután hoztak neki egy tányér olajat, közepén egy