Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Konstantinápolyi utazásunk

mert a borbély egy pamacsolóval legalább ötször bemázolta arcunkat és mindig elölről kezdte a munkát. Mialatt idáig eljutottunk, érdekes volt szemlélni, hogy locsolják Bukarestben az utcákat. Az úttest valamivel domborúbb, mint nálunk. Egy taligára erősített, csúcsával alul fekvő háromszögalakú hatalmas vasedényt gördítnek a vízvezeték csapja alá s mikor megtelt, odább mennek vele, s ahol épen következik a sor, egyet lódítanak rajta. Ez aláfordúl, a víz belőle kiborul és az áradat magával viszi a szemetet a két oldalon levő folyókába. Reggelinket egy, a királyi palota mellett levő kávéházban költöttük el. Bukarestben az a szokás, hogy a tejszínt vagy pillét nem teszik a kávéra, hanem megfagyasztván, formába idomítják s abból aztán egy-egy szeletkét leszelve, külön edénykén adják fel, ami nem valami ízléses dolog. Nyolc órakor már kinyitották a virágüzletet és mire odaértünk, Saier uram és vendége már a boltajtó előtt vártak reánk. Bementünk az üzletbe s itt mindjárt bemutattak bennünket, még pedig mint nőtlen embereket, a szebbnélszebb virágárus leánykáknak, számszerint nyolcnak, kik mind az édes magyar haza nyelvét beszélték s amikor megtudták, hogy mi is magyarok vagyunk, úgy megörvendtek, hogy rögvest feldíszítettek bennünket szebbnélszebb virágokkal. Hej, ha Imre barátunknak a felesége ezt látta volna ? A házigazda most meghívott egy barátságos reggelire, mit mi szívesen elfogadtunk és csak utólagosan vallottuk be, hogy tulajdonképen egyszer már reggeliztünk. Hja, az útban jó étvágya van az embernek! Azután kiálltunk a boltajtóba megint s mialatt a királyi palotát szemléltük, egyszer csak látjuk, hogy az őrség fegyverbe lép, megharsan a trombita, megnyílnak a vaskapuk és kijön rajta az udvari fogat. Gyönyörű kékszínű hintó, négy bogárfekete, tüzes mén által vontatva. Rajta ül Carmen Sylva a fiatal trónörökösnével. Majd kevés vártatva egy másikon Károly román király a trónörökössel. Nem tudtuk megállani, hogy meg ne éljenezzük őket. Úgy fél tíz tájban gyalogsétára indultunk. Kellemes benyomást gyakorolt reánk a mindenütt uralkodó csín és