Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Költemények

BÉRCTETŐN. Magyar vagyok! Ezt sziklabércröl Kiáltom a világnak. Ahol fergeteg születik; S nincs helye a virágnak. Hol a menny harsonázik, Bősz elemek karában ; S villámot szór az ős idő Rettentő haragjában. Fejem fölött felhők lebegnek; És a kékségben csillagok. Ah I hogy közülök bárcsak egy is Mért itt e honban nem ragyog. Tudom, az ősi multakon Tündöklött ily csillag nekünk. — Fátyol borong a tűnt időn; — Sivár a föld; dús lett egünk. De nem, nemi E szent föld virul, Rózsája földiekének : Hol bimbója nyíl — s pompázik A honfiú erénynek. Illatja száll ; kelet, nyugot Lelkét meggazdagítja ; S a múlton nyugvó szép jövő Bokrétának szakítja. Kezemben zászlót tartva állok, Sasok szabad honában. A szent jelvény csak úgy ragyog Az esti napsugárban. Ragyog, lobog éghez közel, Hogy a világ csodálja ; S hadúr, magyarnak Istene Imám hallgatva, — áldja.