Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Öreg költőnek

nagy német szociáldemokratának, Bebelnek »Die Frau und Socializmus« c. munkáját, a mely magyar fordításban is megszerezhető. ÖREG KÖLTŐNEK Irta és l'J03. november 22-én előadta Mihalovits SzŰCS Jenő. Mondd csak, öreg költőm, Minő varázs vert meg ? Oly erőtlen vagy, mint Járni kezdő gyermek, A ki most tanulja Ezt a mesterséget S minden lépésével Hibás útra téved. Mért, hogy olyan régen Hallgató ajakkal, Néma csilggedésben Talál este, hajnal ? . . . Igaz, a madár se Zengi dalát folyton, El-elpihen olykor, Enyhet adó lombon. Mégis •— látod — kissé Különös ez tőled, A ki egykor szinte Uraltad a földet, Most meg félre ültél. Mint az öreg szarka, Kopott, ócska tollal Búsan elhagyatva. Értelek én, öreg, Hogy miért e bémat, Mely szivedben, mint a Vad zivatar támadt; Ertem szenvedésed. Fájó hallgatásod : Dicsőséged sírját Készítgeted, ásod. Bár az egész földön Babér erdő nőne, Nem jutna már neked Egy szál se belőle, Nézz csak körül, mennyi Puszta homlok várja, Edes öreg fejem, Ne számíts te rája. Új nemzedék támadt, Silóba dőlt a régi, A te nótáidat Nincs már, aki érti, Mert mi egykor tetszett, Csak unalmas már ma : Holdvilágnál zengő Méla hangú hárfa. Kivénültél, pajtás, Ez a baj itt, látod, Hajító fát sem ér Ócska nyafogásod ; A te nótád nem kell, Rég idejét múlta, Fogadd m

&g tanácsom És ne is kezdd újra. Nem a te időd ez, Új csillagok járnak ; Ne higyj te a kacér, Napsugaras nyárnak, Őszi szél kavarja, Kósza felhők rongyát: A mi elmúlt, többé Vissza nem jön hozzád . . . - 87 -