Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Krízisek

szîvveî rombadőít eszményképeiket, el nem ért életboídogságukat más utakon kergetve, hányt-vetett életsajkájukból lassanként minden kincsüket, végül még női önérzetüket is kihajítják. Ezek erkölcsi halottak, azok ismeretlen nevü martyrok, kikre beteljesedett a költő szava: mikor virágokkal átfont keresztet látok, azt gondolom, ime a nő életének szimbóluma ! Lehulltak a rózsák. Nem maradt más, csak a kereszt, — a súlyos, a nehéz kereszt ! Honnan meríti a szinte emberfeletti erőt ennek hordozására? — Észak szülöttei közt poétikus rege kering. Minden női léleknek van egy iker-lelke. Ez az égben marad, mikor az leszáll a földre és könyörög istenhez földi testvéréért. Mikor a nő fejére teszi a menyasszonyi fátyolt, égi testvére is lerebben fény-honából s rögös útján láthatatlanul kíséri másik felét. Hatalmas karral védi, óvja veszélytől s hősi bátorság, angyali szelídség, távol derengő remény szavait suttogja fülébe a csüggedőnek. A csalódott illúziók víztükörben alattomosan ólálkodó szirtek, melyeken hány gyenge női sziv szenvedett már hajótörést ! — - Minden teremtménynek meg van a maga elementuma, melyben életfája gyökerezik. A madáré a lég, a nőé a szeretet. Ezért azok a legvégzetesebb krízisek, melyek a szereimében csalódott szív romjain, a kijátszott boldogság dirib-darabjain vezetnek át. Istenkisértések ezek, melyek egy egész életre rányomják végzetes bélyegüket s kimenetelök annál aggasztóbb, minél nemesebb, tisztább, fenköltebb a lélek, melyen fergetegként végigszáguldanak. Mert nagyon is igaz: »aki sokat és mélyen érzett, annak szíve sokat vérzett !« Vannak bizonyos növények, melyek minden égalj alatt virulnak. Mikor Valois Margit, Navarrának szép és szellemes királynője, egy napon szerelmes lovagjának hűségében csalódott, bizalmas udvarhölgye előtt megfogadta, hogy a szerelemről örökre lemond. »Ha valaha, szólt, érzelmeimet még férfiúra pazarlom, ime ezt a felbecsülhetetlen értékű gyűrűt, mely életemnél kedvesebb előttem, neked ajándékozom !« Alig kelt az idő másnapra, udvari szolga minden magyarázat nélkül átadta az ékszert a palotahölgynek. Ily természetek egy tucat krizist is átélnek, másokra egyetlen egy is