Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - A talmi asszony

itt semmi rendkívülit s mégis elég érdekes ez a kis budoir, melynek halvány rózsaszín falairól kissé pufók képű amorettek kandikálnak alá, míg a nehéz függönyökön át szinte csak erőszakosan tud befurakodni a kora tavaszi napsugár. Minden oly lágy, oly kábító illatot lehellően édes, hogy szinte azt hisszük, az aetherikus felhőkben felénk hullámzó ibolyaillatárban, hogy meghódolt e szép asszony előtt maga a természet is és hódolata tributumaként e parányi lábak elé hintette a tavasz első hírnökeit. A szép asszony, kinek párducz termetén igézően bájos pongyola fantasztikus redőkben ömlik végig, jéghideg tekintettel néz a budoirja hintaszékében álmodozó fiatal íróra és szinte megvető, fagyos tekintettel teszi le eléje a kezében tartott piroskötésű könyvet. — Lássa, — mondja ironikusan - ilyen émelygősen érzelgős emberek maguk mindannyian, a modern irodalom fiatal titánjai, kik azt hiszik, hogy tökéletesen elég, ha a szerelmi frázisok egész zuhatagát öntik a szegény olvasóra s aztán nemcsak azt hiszik, hogy szépet alkottak, hanem Ámor isten birodalmában uralkodva, tán még személyes érdeket is szem előtt tartanak s kifejtett nézeteikkel hódítani akarnak. Mondhatom, szánalomraméltó módon nevetségesek. A szép asszony éles, gúnyos kacaja valami fantasztikusan pokoli koncertben olvadt egybe a kékes lánggal égő szamovár barátságosan duruzsoló hangjával, mely Ivánt, az álmodozó fiatal írót erőszakosan rázta fel lelki kalandozásaiból. Radievits Iván érdekesen sápadt arcza lanyha, bánatos mosolyra húzódott össze, amint gondolkozó szemeit bámulattal függesztette a grófnőre. — Pedig ha tudná, méltóságos asszonyom, — mondta halkan — hogy hányszor ragadjuk ki az élet tengeréből novelláink alakjait, hányszor dobjuk oda olvasóink százai elé saját énünket a hős alakjában, talán nem ítélne fölöttünk ily megvetően. — Lássa, hogy igazam van ! — diadalmaskodott a grófnő. — Maga most, kedves Iván, éppen azon az úton halad, hogy elakarja velem hitetni, miszerint az életben is az ideális