Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)
II. rész - Deák Ferenc emlékezete
tából ráruház. Olyan mérhetlen tekintélye, erkölcsi hatalma, talán még sohasem volt államférfiúnak, mint neki. Jogérzetén, szilárdságán, hazaszeretetén megtört minden ostrom. Kiadta a passiv ellentállás jelszavát, melyet az egész nemzet magáévá tett, hogy t. i. addig semmi kiegyezésbe nem bocsátkozhatok az ország, míg az 1848-ban királyi szentesítéssel alkotott törvények vissza nem állíttatnak. Az uralkodóházat és Ausztriát ért veszteségek súlya alatt közeledést kísérlett a fejedelem s 1861-ben összehívta a magyar országgyűlést. A nemzet vezére örök emlékezetre méltó feliratokban fejezte ki az ország alkotmányán ejtett sérelmeket, a nemzet elidegeníthetlen jogait s kimondotta, hogy a magyar király csak koronázás által lesz törvényes magyar király, a koronázásnak pedig törvényszabta föltételei vannak, miknek előleges teljesítése mulhatlanul szükséges, e nélkül tanácskozás és egyezkedés lehetetlenek. Azoknak, kiket a felirat tartalma és szerintök mérsékelt hangja ki nem elégített, azt felelte, kockáztathatunk mindent a hazáért, de a hazát kockáztatnunk nem szabad. Ez pedig nem a gyávaság leplezése, hanem a helyzet parancsolta bölcs óvatosság volt. Mint nem rettegte a trón haragját, ép úgy nem kereste a népszerűség olcsó dicsőségét. Nézetének kimondásában nem befolyásolta a tömeg gáncsa, vagy tapsai. A közvéleményre azt monda: » Izgatott időben gyakran fölötte nehéz elhatározni, mi a valóságos közvélemény, mert minden ember hajlandó közvéleménynek tekinteni azt, amit maga óhajt s több ízben tapasztaltam, hogy nem a leghangosabb szó volt a valóságos közvélemény. De van egy hű barátom, kinek szava a közvéleménynél is fontosb előttem, kivel én soha nem alkuszom, mert parancsát szentnek tartom s ezen hű barátom : saját lelkiismeretem.« így csak erős, igaz, bátor ember beszélhet. Az 1861-iki országgyűlés eredménytelenül oszlott szét. Ujabb veszteségeknek és megaláztatásoknak kellett érni Ausztriát és az uralkodóházat, hogy a király újból közeledjék a nemzethez. Deák nem zsákmányolta ki az uralkodó szorult helyzetét, az újabban összehívott országgyűlésen is csak a régi követeléseknek adott hangot. A parlamentben voltak ellentétes nézetek; egyik oldalon féltették
