Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Deák Ferenc emlékezete

gyávaságot nem ismerte. Kossuth hatásának mérséklésére, bár ösztönözték reá, nem vállalkozott, — aligha is lett volna sikere — azt felelvén az aggódóknak: »Ha a lovak ragadnak, megtörténik néha, hogy a kocsi fel nem dűl, de akkor csakugyan felfordul, ha ketten tartják a gyeplőt s az egyik jobbra, a másik balra hajt.« Deák állandóul tevékeny részt vett a parlament tárgyalásaiban s a kibékülés lehetőségét is igyekezett előmozdítani és tagja volt a királyhoz és Windischgrätzhez küldött parlamenti békeküldöttségeknek. Debrecenbe azonban már nem követte az országgyűlést, hanem visszavonult Kehidára. Ezzel fejeződött be Deák életének második korszaka. A nemzet az ő szent joga, igazsága, lelkesedése és bátorsága érzetében túlbecsülte erejét. A népjog elbukott a zsarnokok erőszaka ellen. A letiport nemzet felett vad bosszú ülte diadalát. Még el sem csendesült a szabadság szép vetését lepaskolt vihar, azok a főurak és főpapok, kik a küzdelem idején visszavonultak s valamikor a királyi ház bizalmasai közé tartoztak, megkísérelték visszaszerezni a trón bizalmát, engedékenységét, az alkotmány elismerését a nemzet részére. Mások pedig idegen népek rokonszenvében bizakodva arról álmodoztak, hogy a száműzöttek majd testvérnépek százezreivel térnek vissza felszabadítani a jogaitól, alkotmányos szabadságától megfosztott, elnyomott nemzetet. Nem tanulták meg ezek az álmodozók a szomorú tapasztalatokból, hogy a népek még sohasem segítették egymást, de a zsarnokok mindig készséggel sietnek egymás támogatására a szabadságukért küzdő népek elnyomásában. Mikor hiúnak bizonyult minden reménykedés, a nemzet tekintete a kehidai táblabíróra irányult. Hozzá fordultak a bécsi kormány vezetői, hozzá maga a császár is. Es ő mint egyenrangú hatalom, mint koronázatlan király állt szemben az uralkodóval, érzetében annak, hogy ő ama másik felséget, a nemzetet képviseli s nem kegyelemért könyörög, hanem erőszakkal elvett jogokat követel vissza. Fellépése azt az elvet fejezte ki, hogy minden jog a népé, uralkodót csak annyi illet belőle, amennyit a nemzet önszán-