Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Deák Ferenc emlékezete

S amint a muít évben pártkülönbség nélkül áldozott Kossuth emlékének a nemzet, ép úgy együtt látjuk Deák emlékünnepén mindazokat, kik az igazi nagyságot megérteni és tisztelni tudják. A politikai hatóságok fényes ünneplése mellett a művelt társadalom is kiveszi a maga részét a hódolatból. Azért vagyunk mi is együtt, hogy róla emlékezzünk, az ő nagyságáról, bölcsességéről, honszerelméről. És mi lehetne nagyobb dicsőítés Deákra nézve, mintha életének, jellemének, tetteinek kiemelkedő mozzanatait idézzük fel magunk előtt. Az ilyen nagy férfiak példája vonz, oktat, lelkesít, nemesít kortársakat és késő utódokat, s így éli túl hatásuk életöket. Miként a fénylő csillagok irányt mutatnak az éj vándorának, a nagy szellemek ragyogása is kijelöli a nemzetek haladásának útját. Ilyen csillag volt a magyar égen Deák, de nem holmi kis bolygó,7telő és fogyó hold, hanem álló csillag, valóságos tündöklő nap, mely a láthatárra felléptétől letűntéig változatlanul szórja termékenyítő fénysugarait. A mult század kezdetén szomorú tespedés volt nemzetünk élete. Míg egyfelől folyton félteni és védeni kellett alkotmányos önállóságunkat, másrészről a haladó kortól minden téren elmaradtunk. Nyugaton már útat törtek a szabadsági eszmék, a jogegyenlőség elvei, míg nálunk hűbérrendszer alatt sínylett a nép. Gazdasági viszonyaink kezdetleges állapotban voltak, a köznevelés, a nemzeti nyelv elhanyagolva, a szólás- és vallásszabadság elfojtva. Hétszázezer szabad ember mellett hét millió szolgaságban, majdnem rabszolgaságban tengette nyomorult életét. Mai kor gyermeke alig érti meg vagy kételkedve hiszi, hogy a középkor sötét intézményei a maguk borzalmasságával még a 18-ik században is csak félszázados küzdelemmel voltak a kor szellemében átalakíthatók. Szerencsére, voltak kiváló elmék, kik a nyugatról jövő eszméket átültetni igyekeztek magyar földre, a magyar országgyűlésbe. A törekvésnek, küzdelemnek kettős iránya volt : egyik a nemzet alkotmányos jogainak biztosítása, a másik a nép azon osztályának felszabadítása, mely az alkotmány sáncaiból ki volt zárva. A sok jeles közül egy nagy újító emelkedék ki, aki