Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

I. rész - A választmány jelentése

a folyamatban levő tisza-keszii ásatások eddig fölfedezett eredményei még beszállítva nincsenek s az ásatás befejeztéig, amikor csoportosítva lesznek, be sem szállíthatók. Muzeum-bizottságunk Tisza-Kesziben eddig 17 sírt ásott föl s a jelek arra mutatnak, hogy az ásatás színhelye és közvetlen környéke a neolyth-kor legrégibb szakától a történelmi korig temetkezési és lakóhelyül szolgált. Az onnan kikerült érdekes tárgyak közül 49 darabot rajzban mutatunk be s egyben megjegyezzük, hogy úgy azokat, mint általában az ásatás eredményét, csak annak befejezte után fogjuk nyilvánosságra hozni. A kitűnően sikerült rajzokat ifj. Kóris Kálmán úr készítette muzeumunk iránt való szives érdeklődésből. Méltóztatik tehát ezekből látni, t. Közgyűlés, hogy a folyó évben ez a termünk is meg fog telni. Régiségtárunk történelmi termébe, ahol még egy kis hely van, a bizottság az iparművészeti tárgyakat fogja elhelyezni s így ez is tele lesz. Pénz-, érem- és okirat-gyűjteményünk egy terembe zsúfolva áll, s minthogy ez a terem még hozzá nedves is, okirat-gyűjteményünket kénytelenek vagyunk a várostól kapott második szobába átvinni. Könyvtárunk pedig tanácstermünkben van elhelyezve, amely terem azonban mint tanácsterem sem felel meg hivatásának. Képzőművészeti tárunkat szaporítani nem tudtuk, mert nincs helyünk, ahová valamit is eltudnánk helyezni és ezt — sajnos — felsőbb helyen is tudják. így teljesen megbízható magánértesüléseink vannak arról, hogy a kultuszkormánytól — pedig a többi vidéki muzeumok kaptak — mi azért nem kaptunk műtárgyakat, mert úgy sem tudnánk azokat elhelyezni.