Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Kávássy György

Maga a sereg is tiszta feketében, Sötét, mint a borús felleg fönn az égen. — Tárogatók öblös hangjától kisérve Léptet az egész.had harcratermett népe. Hogy nagy ünnepséggel a táborba érnek, Parancsszava hallszik a délceg vezérnek; Melyre az egész had nyergéből lepattan S leszerelvén lovát, tábort üt legottan. Bámulója akad bezzeg a seregnek. A táborbeliek körülte sürögnek. Fekete seregnek nevezik el nyomban S szájról-szájra kél ez a harci táborban. Megtudják csakhamar, hogy e vitéz sereg Kávássy Györgyé és Dédesvárból ered. Kétezer a szálas szép leventék száma S ajándékul vannak a királynak szánva. ». . . Ez már aztán — szólnak — hatalmas egy sereg; Ruhája, fegyvere mondva csinált remek. A lovak táltosok, tűz van az erükben S legyőzhetetlenek harcban, ütközetben !...« Amint így beszélnek, amint így példáznak, Végét ejti Mátyás a tanácskozásnak. Elhagyja a sátort s véle a vezérek A rákosi tábort megszemlélni térnek. ». . . Urak ! Istenemre ! Ez aztán a sereg ! — Szólt Mátyás hirtelen. — Vezére melyitek!?« S gyönyörrel szemléli Kávássy seregét, Hosszan pihentetvén rajt' felséges szemét. . . Nézik a vezérek, bámulatba esnek — Hírét sem hallották soha e seregnek — Irigykedve nézik, sugdosnak titokban, Midőn Kávássy György Mátyás elé toppan. ... Felséges királyom ! tiéd ez a sereg ! Fogadd ; alázattal ajánlom im neked ! . . . Élveztem királyi kegyelmed áldását, Tisztázni kívánom lelkem számadását ! .. .